A titok

Mintha időutazáson vettek volna részt a csepeliek. Csak lestek ki az egykori gyárvárost benépesítő panelházak ablakaiból, s figyelték, amint szurkolók ezrei lepik el a kerületet. Pedig nem 1959-et írtunk, amikor a helyi kedvencek, a csepeli fiúk bajnoki címet nyertek Bakó Bélával a kapuban, Kleibán Antallal a fedezetsorban és Kisuczky Róberttel gólkirályként a csatársorban. Ennek már ötven esztendeje, és most újra a futballé ez a délután a szigeten – igaz, ehhez a Ferencváros vendégszereplése kellett. A Fradi, amely mögött még mindig felsorakozik a közönség. Néhány évvel ezelőtt felesleges lett volna mindezt kiemelni, hiszen még tíz-tizenöt esztendeje is természetesnek tűnt, hogy játsszanak az Üllői úton vagy bárhol az országban a zöld-fehérek, nagy közönség előtt futballoznak. Csakhogy azóta sok minden történt az Üllői úton, eltűnt a pénz, eltűnt a hit és eltűnt a jövőkép is. Hogy mostanra újra megtalálják mindezt. A nagy magyar futballsivárságban, színvonaltalanságban és érdektelenségben egészen üdítő adat, hogy hétezer fradista ment ki Csepelre, pedig nem az Arsenal vagy a Zaragoza volt az ellenfél, hanem a Tököl. Nem mindegy. A futballszeretet az elmúlt évek már-már rémdrámaszerű történései ellenére sem halt ki a zöld-fehér szurkolókból, akik bizony (s ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni…) nagyon hiányoznak a fakó, szinte unalmasan csendes első osztályból. Érdemes lenne nézőszámátlagot nézni az NB I eddigi mecscsein, s odatenni mellé a csepeli hétezer fradistát. Különben a csapat is dicséretet érdemel, no nem azért, mert győzött a tavaszi nyitányon, ez gyakorlatilag kötelező gyakorlat, hanem a sok gól és megalkuvás nélküli hajtás miatt. Viccesen hangzik, sokan talán ironizálnak is vele, de a Fradi immár „angol stílusban” készül, hajt és futballozik, a játékosok duzzadnak az erőtől (és ez még akkor is igaz, ha az ellenfélnél olykor villanyszerelők, éjjeliőrök, kertészek vagy galambászok futballoznak…). A Fradi azzal a csapattal játszik, amelyet éppen a sorsolás hoz az útjába, s próbál minél több gólt szerezni. Ez egy óriási lépés a profi szemlélet felé. Mint ahogy Ferenczi Istvánt is ki kell emelni, aki hazatérve Angliából számolatlanul rugdossa a gólokat, a tököli klubkrónikás valószínűleg külön kis füzetet ír majd róla, hiszen a lelkes kiscsapat hálóját ebben a bajnoki évadban egymaga hétszer rezegtette meg. Egyébként a Fradi gazdaságilag rendben van, az angol edző keményen és a kor szellemében dolgoztatja fiait. Ennyi a titok.