A legjobb Albánál is jobb a Szolnok

Gödörben az éllovas? Vagy csak kiismerték az Albacomp játékát? Esetleg mind a kettő egyszerre?

A továbbjutó kilétén túl ezekre a kérdésekre kellett választ adnia a szombat esti tiszaligeti mérkőzésnek, amely mintegy tízperces késéssel kezdődött, miután az egyik gyűrű tönkrement a bemelegítés során – avagy láthattunk egy igazi palánkrengető zsákolást.

Aztán meg egy remek mecscset.

Székesfehérvár kedvencei ugyanis ígéretükhöz híven nem feltartott kézzel érkeztek Szolnokra, és az első percek a legfanatikusabb hazai híveket is meggyőzték arról, hogy ezen a napon kemény dió lesz az Alba.

Amely ezúttal jól védekezett, a lepattanókat pedig Scott Morrisonnak köszönhetően kifejezetten jól szedte, és ha nem kapkod el néhány létszámfölényes támadást, hamar be is hozhatta volna a párharc első mérkőzésén összeszedett kilencpontos hátrányát. Dehát a kék-fehérek alapvető stratégiája a játék gyorsítása, és ebbe csúszhatnak ilyen hibák...

A másik oldalon az ebben az idényben sokat kritizált litván Andrius Jurkunas két triplája adta meg az alaphangot, no meg a szenegáli Ousmane Barro tekintélyszerző sapkái, ő támadásban is életveszélyesnek bizonyult a kosár közelében. A hazai hátvédsort ellenben sikerült semlegesítenie az Albacompnak, Váradi Kornél például nulla, Ken Tutt pedig csak két pontnál tartott a nagyszünetben. Ezek után nem volt meglepő, hogy vendégelőnyt hozott a félidő, de csak két pont volt a különbség, vagyis összesítésben még ekkor is az Olaj állt közelebb a négyes döntőhöz.

Ám amikor a harmadik negyed első kosarát Rashad Bell szerezte, kezdett izgalmassá válni a párharc – hogy aztán ebben a játékrészben valósággal átrohanjon ellenfelén a nem éppen rohanós kosárlabdájáról híres Olaj. Ebben az időszakban nem bírt a pontos Szolnokkal az Albacomp, és a különbség látványosan megmutatkozott az eredményben is, hiába váltogatták védekezésüket a vendégek. Bárkihez nyúlt Peresztegi Nagy Ákos, senki sem tudott vezéregyéniséggé válni, miközben a Tisza-partiaknál egymást érték a jó egyéni teljesítmények.

Közülük is kiemelkedett a végére 18 pontig, 17 lepattanóig, és kilenc blokkig jutó Barro, aki nagyon közel került a tripla duplához, avagy ezt teszi a palánk alatt egy igazi, ötös poszton játszó center – márpedig ilyen középjátékosa Pór Péternek sokáig nem volt. Most, hogy van, valamint, hogy Ronnie Rossnak és Tuttnak hála bejött a másik két légióscsere is, összeállni látszik a kép Szolnokon. Olyannyira, hogy a bajnoki tabellán még mindig csak kilencedik együttes két hét alatt harmadszor verte meg meggyőző fölénnyel a listavezetőt. Átrendeződni látszanak tehát az erőviszonyok...