Megszokható győzelmek

Mi történt? Se gól, se gólpassz…Mi történt? Se gól, se gólpassz…

Sajnálom, most sem erre, sem arra nem futotta – reagált Huszti Szabolcs, aki mióta a Zenitbe igazolt, a csütörtök esti meccsig rendre kapuba talált vagy jegyzett asszisztot. – Vigasz persze akad: a győzelem és a továbbjutás miatt cseppet sem bánkódom. A múlt szerdai mérkőzést követően is elmondtam, az rendben van, hogy eredményes voltam, de ennél sokkal fontosabb, hogy nyertünk. Stuttgartban is csak az számított, hogy elbúcsúztattuk a VfB-t – hogy kinek a góljával, az édes mindegy.

A közvetítés alapján úgy tetszett, Cacau nem a házigazdák, hanem a vendégek egyik legjobbja volt...

Ami azt illeti, voltak lehetőségei a gólszerzésre, de rossz megoldásokat választott. Gól nélküli állásnál a kapufát találta el, majd óriási ziccerben hibázott, ne szépítsük, szerencsénk volt. Ezért is volt annyira fontos, hogy még a szünet előtt vezetéshez jutottunk, hiszen a 42. percig, vagyis Szemsov találatáig görcsösen, sőt kissé bepánikolva játszottunk. Onnantól fogva megnyugodtunk, és bár a Stuttgart egyenlített, a továbbjutásunk nem forgott veszélyben.

Az említett gól lassításánál tűnt fel: nem Szemsovhoz rohant elsőként, hanem a labdát középre ívelő Dannyt köszöntötte.

Járt neki a gratuláció! Fantasztikus volt, ahogy kidolgozta a helyzetet. Úgy tudom, a klub harmincmillió euróért vette meg a Dinamo Moszkvától, néhány hete testközelből látom, mit tud, így kijelenthetem: ha valaki, ő megér ennyit. Élmény nézni, ahogy futballozik.

A második félidő elején kapott egy csodás átadást portugál társától…

A passzal valóban nem volt gond, azzal már inkább, hogy kifelé futottam, emiatt nem tudtam visszanézni, hogy érdemese középre továbbítani, így megpróbáltam kapura lőni a labdát – noha abból a szögből illett volna eltalálni, nem sikerült.

Felteszem, nem ezért cserélték le.

Én sem hinném, hogy ez volt az oka. A magyarázat az lehet, hogy edzőnk, Dick Advocaat tisztában volt vele, a szentpétervári találkozón kapott rúgás miatt beinjekciózott lábbal léptem pályára. Csúnyán rátartottak, a csonthártya begyulladt, néhány edzést ki is hagytam emiatt, ráadásul nehezen múlik a fájdalom, hiszen a futballt elsősorban lábbal űzik, de ezt még véletlenül se vegye kesergésnek: miután vállaltam a játékot, semmi alapom arra, hogy a sérülésemmel takarózzam.

Megünnepelték az újabb győzelmet, vagy címvédőről lévén szó, kötelezőnek vették a továbblépést?

Megünnepeltük! Hiába a tavalyi UEFA-kupa-, illetve Szuperkupa-diadal, Szentpéterváron úgy tartják, minden apró sikernek örülni kell. Remélem, lesz módom hozzászokni a győzelmekhez…

A következő körben esedékes, Udinese elleni ütközet erre remek alkalmat kínál.

Ha megnézzük, hogy csütörtökön olyan kaliberű együttesek hullottak el, mint a Milan, a Fiorentina vagy az Aston Villa, felesleges esélyekről beszélni. Ebből következően még véletlenül sem kiáltanám ki favoritnak magunkat. Semmi kétség, a legtöbb olasz csapathoz hasonlóan az Udinese is erős, de mint minden gárda, verhető, főleg a Zenit számára.

Nem is olyan rég egy magyar játékos két gólt lőtt Udinében…

Eszembe is jutott, hogy felhívom Hajnal Tamást, árulja már el, mi a receptje. Szegény mégsem emlékezhet jó szívvel a párharcra, hiszen a végén az olaszok örülhettek – ha tehetem, revánsot veszek érte.

Tehát két Huszti-gól garantált az Udinese ellen?

Dehogy garantált! Mi több, ha most választhatnék egy Huszti-dupla vagy egy Pogrebnjak-tripla közül, utóbbira szavaznék, mert a Zenit jobban járna ezzel. Legfeljebb a gólpasszokat én adnám.