Teljes hónapja a kispadon

kos, de nem jobb nálam. Legfeljebb annyi előnye van, hogy őt januárban igazolták, feltehetőleg a menedzser kérésére. S ő ír, nem magyar – s azt bizony érzékelem, hogy ez Angliában sokat számít.

Karrierje során akadt már példa arra, hogy ennyire mellőzzék?

Nem. Csakhogy ez a különbség az angol élvonal és a járási nyolc között. Ha utóbbiban játszanék, bizonyára rendre kezdő lennék, ellenben egy Premier League-es csapatba nem könnyű bekerülni. De ez van, ezt a helyzetet is kezelni kell.

Tudja?

Nem mindig. Van, amikor könnyen túlteszem magam azon, hogy nem léphettem pályára, van, amikor idegbeteg vagyok.

A hétfő esti, Tottenham elleni találkozót is a kispadról izgulta végig. Idegbeteg volt?

Érdekes, most nem. Valahogy éreztem, történjék bármi, úgysem játszom.

Megbánta már, hogy a nyáron elfogadta a Hull City ajánlatát?

Dehogy bántam meg! Ha egy championshipbeli csapatban koptatnám a padot, a fejemet verném a falba, ám csak ismételni tudom magam: ez a Premier League. Úgy vélem, az angol második vonalat kinőttem, azaz nem a véletlen műve, hogy megkeresett a Hull. Arról nem beszélve, hogy én az alig jegyzett magyar bajnokságból küzdöttem fel magam idáig, nem pedig a franciából, a németből vagy éppen a spanyolból. Szóval nem elégedetlenkedem – legfeljebb kicsit türelmetlenkedem...

Szabott magának határidőt?

Nézze, a három plusz egy évre szóló szerződésemből valamivel több mint fél esztendő telt el, szerintem nincs okom ugrálni. Különben pedig nem annyira csúf az összkép: az eddigi huszonhat bajnokiból tizenhaton szóhoz jutottam – bár tizenkétszer csak csereként –, miközben több kupamérkőzésen játszottam, mint amennyin nem.

Bizakodhat: csütörtök este FA-kupa-csata vár csapatára.

Ha lehetőséget kapok, örülök, még akkor is, ha ott motoszkál a fejemben, hogy gyaníthatóan azért lesz, mert vasárnap sorsdöntő bajnoki vár az együttesre, és a szakvezetőnk esetleg pihentetni akarja a legjobbakat. De az esélyt legalább újra megkapnám a bizonyításra, és ha rúgok öt gólt, csak nem hagynak ki. De jó lenne, ha már csak rajtam múlna…