Teljes hónapja a kispadon

PIETSCH TIBORPIETSCH TIBOR
Vágólapra másolva!
2009.02.25. 00:33
Címkék
Halmosi Péterért a nyáron csaknem 2 millió fontot fizetett a Hull City, a július 16-i üzletkötés kapcsán elkönyveltük: a Premier League-újonc fennállása során még egyszer sem áldozott senkire ekkora összeget; a Plymouthból érkező középpályás a legdrágább magyar futballistává vált. A helyzet azóta változott: a Hull később már 2.5 millió fontot fizetett Anthony Gardner játékjogáért, míg február óta a Hannoverből 3 millió euróért a Zenitbe igazoló Huszti Szabolcs számít a legértékesebb magyar labdarúgónak. Ennél nagyobb probléma, hogy Halmosi Péter egy hónapja nem lépett pályára a Cityben…

Nagy a baj?Nagy a baj?

Elég nagy – felelte a rá jellemző őszinteséggel Halmosi Péter.

– Futballista vagyok, játszaniakarok, de erre legutóbb január huszonnegyedikén, a Millwall elleni FA-kupa-meccsen volt lehetőségem. Ugyan győztes csapat tagja voltam, azóta csak a kispadon jut nekem hely, a bemelegítésnél tovább egyszer sem jutottam.

Mit gondol, miért nem?

Nem tagadom, hiába vertük meg a Millwallt, sok közöm nem volt hozzá, nem úgy ment a játék, ahogy elvárom magamtól. Érdekes, amíg én több fórumon is elismertem, hogy gyengén teljesítettem, menedzserünk, Phil Brown sem nyilvánosan, sem négyszemközt nem kritizált. Igaz, azt vehetem egyfajta bírálatnak, hogy azóta nem állított be a csapatba...

Reménytelennek látja a helyzetét?

Többek között azért nem, mert nem vagyok az a típus, aki egykönnyen feladja. Amit eddig elértem pályafutásom során, önerőből tettem! Csak magamnak köszönhetem, hogy Debrecenből Plymouthba kerültem, csak magamnak köszönhetem, hogy szerződést ajánlott a Hull City, és csak magamnak köszönhetem, hogy válogatott labdarúgó lettem. A családom vagy a menedzserem mindig mögöttem állt és áll, de befolyásos emberek nem egyengették az utam. Meglehet, ez az oka, hogy amíg mások folyton-folyvást bizalmat kapnak, én hol játszom, hol nem – ez a klubomra és a nemzeti együttesre egyaránt vonatkozik. Vigasz persze akad:

miközben milliók álmodoznak arról, hogy a Premier Leagueben futballozzanak, nekem ez huszonnyolc éves koromra megadatott. A helyzetet persze így sem könnyű kezelni, ugyanakkor biztos vagyok benne, előbb-utóbb talpra állok.

Mi szükségeltetik ehhez?

Semmi más, csak játéklehetőség. Az itteni lapokban is úgy nyilatkoztam: ha négy-öt mérkőzésen át végig pályán lennék, formába lendülnék. Tisztában vagyok vele, a Premier League a világ legerősebb bajnoksága, itt még a legnagyobb sztároknak sincs bérelt helyük, hát még nekem, de így is emésztem magam

azért, mert nem játszom annyit, amennyit szeretnék.

Nem kopogtatott be Phil Brownhoz, hogy rákérdezzen, miért került partvonalon kívülre?

Miért kopogtattam volna be? Ha valami baja lenne velem, nyilván tudatta volna, ám eddig nem jött oda hozzám. Amióta Hullban vagyok, egyszer sem bajlódtam sérüléssel, egyetlen edzést sem hagytam ki, és még soha senki nem állított meg azzal, hogy Péter, ezt vagy azt rosszul csinálod. Panasz tehát aligha lehet rám.

Hogy érzi, helye lenne a kezdő tizenegyben?

Mivel tartom magam olyan szintű labdarúgónak, mint aki a posztomon szerepel, igen. Nem vitatom, Kevin Kilbane jó játé- >>>

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik