Egy Szolnok–Albacomp meccs mindig megmozgatja az Olaj-fanatikusok fantáziáját. Hát még, ha a Tiszaligetben finoman fogalmazva sem kedvelt, ennek megfelelően telt háznyi publikum által „köszöntött” csapat az ellenfél.
Motivációban nem volt hiány a hazaiaknál, úgy tűnik, Pór Péter, csakúgy, mint amikor két szezonnal korábban sikerült bajnokságot és Magyar Kupát is nyernie, megtalálta stabil kezdő ötösét (az idény elején Szolnok-mezt viselő légióskontingensből mára csupán Andrius Jurkunas maradt meg), s nem cserélt egészen az első félidő utolsó percéig.
Oka nem volt rá, mert az első negyedben – annak is a második felében – káprázatosan kosárlabdáztak pályán lévő tanítványai, és 13 pontos előnyt szorgoskodtak össze az első kisszünetig. Mindezt úgy, hogy Jurkunas két ponton ragadt, de a többiek... Ronnie Ross hat-, másik három társa nyolcegységnyit tett a közösbe, míg a bajnokság eddigi legértékesebb mutatójú játékosa, Rashad Bell nulla ponton maradt!
A zseniális képességű magasbedobótól a második negyedben is zavartalanul játszadozhattak a társak, első kosarát a félidő lefújásának pillanatában dobta. Igaz, az mutatós tripla volt. Addigra Simon Balázs és Velibor Radovics révén faragott le hátrányából a listavezető, amely csupán ellenfele hátát nézte, annak ellenére, hogy 21–10re (!) nyerte meg a lepattanócsatát. A vendéghátrány oka elsősorban Bell elmaradt pontjaiból, az ismét sérült Bam Doyne hiányából és az eladott, illetve szerzett labdák arányából fakadt (12/1 fehérvári szemszögből).
A második húsz perc elején ismét azonnal megugrott a hazai csapat, és a vendégek nem tudták követni az Olaj által diktált iramot. Az persze kérdéses volt, hogy a szolnokiak szinte csere nélkül a pályán lévő kezdő ötöse meddig bírja saját iramát, de bírta. Amikor nem sikerült a figura, Jurkunas dobott egy triplát a „Tisza túlsó partjáról”, vagy a 42 (!)-es értékszámot (IBM) elérő Ousmane Barro talált be a földön fekve!
A fehérváriak nehezen tudták függetleníteni magukat a csarnokban uralkodó légkörtől, és amikor látták, hogy ezen az estén nincs esélyük a fordításra, lélekben fel is adták. Simon és Radovics még ekkor is mutatott szép dolgokat, ám a másik oldalon öten adták vissza a kölcsönt kettőnek, kiváló százalékkal célozva (61 a mezőnyből).
Az Albacomp tehát Pécs és Sopron után Szolnokon is vereséget szenvedett, és megszakadt nyolcmeccses bajnoki veretlenségi szériája, ám ettől függetlenül még éllovas maradt. A Szolnoknak pedig óriási erőt adhat a folytatásra a mai teljesítmény: szükségük is lesz erre Pór Péter tanítványainak, ha be akarnak kerülni a rájátszásba, s ez a megállapítás még akkor is igaz, ha lefújáskor a B-közép legfanatikusabb tagjai újra bajnokcsapatot vizionálnak a Tiszaligetbe.