Magyar mesterhármas

Az 51 kilóban Kalucza Norbert és a francia Nordine Oubaali sziporkázó meccset vívott, amelyet a debreceni úgy kezdett, ahogyan tőle megszoktuk: hatalmas iramban. A francia azonban kiállta a próbát, sőt az első menetet el is vitte, de csak nálunk, a pontozóknál ugyanis döntetlen volt. Aztán a magyar pillanatai következtek, aki hármas kombinációkkal operált, ennek köszönhetően vezetett három ponttal az utolsó menet előtt. Oubaali parádés hajrát vágott ki, egyértelműen uralta a szorítót, a fáradtságtól lelassult Kalucza többször is bajba került, mert nem „menekült”, hanem belharcot vívott, és csak nyelte a „pofonokat”. A francia látványosan tüntetett a pontozók ellen, minden – általa tisztának vélt – találatát követően magasba emelte a jobb kezét, tudva, hogy az ítészek neki ezen a meccsen semmit sem nyomnak be. Éppen annyit lejtett a hazai pálya, amennyi Kalucza sikeréhez kellett.

Lesz-e oroszverő Szellő Imréből? A második magyar érdekeltségű finálé előtt ez a kérdés foglalkoztatta a közönséget. Nos, lett, de nem járt érte vastaps, csak szórványos füttyszó, mert a publikum a vendéget látta jobbnak. Az Európa-bajnok, vb-ezüstérmes Artur Betyerbijev ellen derekasan állt helyt Szellő, bár olykor úgy tűnt, hogy csak a szíve viszi előre. A harmadik menet utolsó percében oda-vissza záporoztak az ütések, majd az orosz keze az állj után „sült el”. A sportszerűtlenséget intéssel büntette a bíró, Szellő ezzel egyenlített, a segédpontok (28:24) pedig a javára döntöttek.

Az utolsó, a szupernehézsúlyú fináléban a debreceni, de két hónapja Szántó Imre irányításával Kispesten készülő Bernáth István nem szép, de eredményes bokszot bemutatva szerezte meg a magyarok harmadik győzelmét, miután 5:5-öt követően az egyforma segédpontok miatt a pontozók külön döntése szerint verte meg az orosz Szamil Gadzsijevet. Bernáth pályafutása legnagyszerűbb diadalát aratta, és jegyezzük meg, hogy a magyar győztesek közül neki lejtett legkevésbé a hazai pálya.

Ha a leghosszabb döntőt keressük, akkor a könnyűsúlyú fináléig kell visszamennünk, az ugyanis négy menetig tartott. Nem tévedés, tudjuk, hogy az új szabályok értelmében háromszor három percig tart egy csata, a két kiváló bunyós nem is a szorítóban, hanem a nézőtéren esett egymásnak, méghozzá az eredményhirdetés után. A mongol csapat előtt elsétáló Albert Szelimovot „megtalálta” a legyőzött Zorigtbaatar Enkhzorig, aki a szóváltást követően rúgott, a világbajnok orosz pedig ütött, mégpedig puszta kézzel, jókora monoklit ragasztva a kötekedő szeme alá, learatva a babérokat a szorítón kívül is. A csapatvezetők közreműködésével létrejött a szívszorító békítőshow, amit a közönség vastapssal üdvözölt.

A magyarok mellett a kubaiak gondoskodtak róla, hogy az orosz fölény ne legyen túlzott. A légsúlyúaknál David Matellon adott ízelítőt az ökölvívás magasiskolájából, s ezt a súlycsoport legjobb magyarjait elverő Bjelik Galanov bánta. A váltósúlyban Carlos Banteur nem a szemet gyönyörködtető kubai iskolát hozta el nekünk Debrecenbe, hanem a „verekedőst”, ezzel bizonyult jobbnak David Arusztamjannál. A nehézsúlyban is kubai vert oroszt, Osmay Acosta Jevgenyij Romanovot, s ezzel 4–4 lett a kubai–orosz aranycsata.

Erdmények a 21. oldalon