Ennél szebb bemutatkozást el tud képzelni?Ennél szebb bemutatkozást el tud képzelni?
Talán akkor lett volna emlékezetesebb az este, ha nem várok a második percig, hanem mindjárt az elsőben a kapuba találok… – szolgált logikus válasszal Huszti Szabolcs. – A viccet félretéve: büszke vagyok arra, hogy góllal nyitottam, de a személyes dicsőségnél akad fontosabb, ez pedig a csapat sikere. Higgye el nekem, ha teszem azt Pavel Pogrebnjak lőtte volna az első gólt, nem pedig én, annak ugyanúgy örültem volna.
Azért csak nem bánja, hogy a jegyzőkönyv az ön nevét rögzíti.
Szomorú persze nem vagyok emiatt, sőt! Bombagólról ugyan nem beszélhetek, de azért ott kellett lenni...
Meglepte, hogy Dick Advocaat kezdőként vetette be?
Nem rémlik, hogy meglepetésként hatott volna a döntése, ám nem tagadom: feldobott. Utólag azt mondom, azt sem bántam volna, ha csak csereként jutok szóhoz, hiszen alig két hete kerültem a Zenithez, nem várhattam el, hogy a mester azonnal bizalmat szavazzon nekem. Úgy voltam vele: az esélyt előbb-utóbb megkapom, csak élnem kell vele.
Akkor most jó Zenit-játékosnak lenni.
Nagyon! Habár korábban is az lehetett... Megjegyzem, ha gyengén teljesítek, akkor sem kellett volna leírni engem, csakhogy ennek a fordítottja is igaz: noha jól ment, nem csupán az követ el hibát, aki ajnároz engem, saját gödrömet ásnám meg, ha komolyan venném azt a sok szépet és jót, amit most rólam írnak, mondanak.
Azért sokan veregethették a hátát a lefújást követően.
Kedves szavakból nem volt hiány, de szerencsére senki sem esett át a ló túlsó oldalára. Jellemző, hogy Dick Advocaat sem áradozott, bejött az öltözőbe, gratulált a csapatnak a győzelemhez, hozzáfűzte, hogy a második félidei játékunkkal elégedett volt, panaszkodott kicsit a gyatra helyzetkihasználásunk miatt, aztán kiment. Azt már leszűrtem, ízig-vérig profi közeg ez, nem divat errefelé, hogy az edző külön-külön odamegy a labdarúgókhoz, és elmondja, hogy te jól játszottál, te is, te viszont nem. Nem mintha bárki is elvárná ezt, végtére is mindenki tisztában van vele, hogyan teljesített.
Ez esetben hallhatnánk az önértékelést?
Nem voltam rossz.
Ennyi?
Ennyi. Utaltam már rá, nem kell ezt túllihegni. Egy jó vagy egy rossz meccse bárkinek lehet. Úgy tudom, a Zenit-drukkerek a klub honlapján osztályozhatták a játékosokat, és a 8.5-ös átlagommal engem szavaztak meg a mezőny legjobbjának, de ezt sem értékelem többre egy kétségkívül megtisztelő és pozitív visszajelzésnél. Ha majd novemberben is ilyen véleménnyel lesznek rólam, akkor dörzsölhetem a tenyerem, addig viszont nincs más dolgom, mint megfeszülni az edzéseken és a mérkőzéseken, máskülönben esélyem sem lesz arra, hogy folyamatosan ezt a szintet hozzam. Márpedig ahhoz, hogy valaki bent ragadjon ebben a csapatban, hétről hétre jól kell futballoznia. A háttérben bevetésre vár a keret másik fele, mindenki azt az esélyt várja, amit én szerdán megkaptam.
„Székfoglalójában” úgy nyilatkozott: a pályán akarja kivívni a társak megbecsülését. Ami azt illeti, jó úton jár.
Lehetek én aranyos fiú, onthatom a jobbnál jobb vicceket, elfogadni akkor fognak, ha látják, mindent megteszek a klubért. Természetesen ezen vagyok, küzdök, harcolok a Zenitért. Hozzáteszem, az első pillanattól kezdve rendkívül segítőkészek a többiek, egyesek már tanácsot is adtak, hol érdemes lakást keresnem a városban.
Ezek szerint még az egyik hotel vendége?
Mivel összesen három napot töltöttem Szentpéterváron, még időm sem volt új otthont keresni. Amint megérkeztem, repültünk is a törökországi edzőtáborba, most pedig kaptunk két szabadnapot, ezt kihasználva indulok Hannoverbe, mert a hirtelen távozásnak az volt az ára, hogy lezáratlan ügyeket hagytam magam után. A csapat a hétvégén jön Németországba, tudniillik a csütörtöki visszavágóig Münchenben készülünk; a vezetőktől úgy váltam el, hogy vasárnap délután egykor a reptéren találkozunk.
Ha már szóba hozta: mit remél a stuttgarti összecsapástól?
Továbbjutást! Méghozzá újabb győzelemmel kivívott továbbjutást. A VfB pályája aligha lesz fagyos, és a jó talaj a játszós együttesnek, azaz nekünk kedvez majd. A többiek is jelezték már, ne aggódjak, tavaly a Bayern Münchennek és a Bayer Leverkusennek is rúgtak egy négyest, úgyhogy a Stuttgartot is jól elverjük. A magam részéről kiegyeznék az egy nullás sikerrel is, de ez maradjon köztünk...
Hogy boldogul az orosz nyelvvel?
Tanulgatom.
Azt érti, hogy „ócseny harasó”?
Idáig már eljutottam: nagyon jó.
Hányan mondták ezt önnek szerda este?
Kevesen. A többség tudniillik beszél angolul, így leggyakrabban a „very good” hangzott el…