Elmondhatatlan az apa fájdalma

Vasárnap érkezett Magyarországra, és kedden tér haza Bukarestbe a gyilkosság áldozatául esett Marian Cozma édesapja. A család a tragikus hírt otthon kapta, és az első döbbenet után azonnal szervezni kezdte a veszprémi utazást.

Miként jutott el önökhöz a rettenetes hír?

Szombat este, miután a fiamék lejátszották a mérkőzésüket, még felhívott Marian, hogy minden rendben van, nyertek, és nemsokára indul ünnepelni egyik játékostársa kisfiának születését. Nem is tudom pontosan, de úgy este tíz körül beszéltem vele. Akkor utoljára... Aztán hajnalban megint csörgött a telefon, és a román válogatott átlövője, Jurca Rares volt a vonal másik végén. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor közölte, hogy a fiamat az éjszaka Veszprémben szíven szúrták, és meghalt. Senkinek sem kívánom ezt az érzést... Szörnyű még beszélni is róla.

Kivel osztotta meg a fájdalmát?

A feleségemmel és két lányunkkal. Nővére és húga is van Mariannak. Aztán hozzáláttam a veszprémi utazásom megszervezéséhez, de nem is tudom pontosan, miként sikerült, hiszen mindent gépiesen csináltam, miközben rettenetes bénultság és fájdalom lett úrrá rajtam. Az első géppel Budapestre repültem, ahol már vártak a veszprémiek.

Vasárnap este pedig már ott is volt a fiára emlékezők között.

A rettenetes érzés továbbra sem múlt el, a fájdalmamat most sem tudom igazán kifejezni, de a veszprémieknek mégis köszönetet tudok mondani. A klub vezetői, a játékosok és a szurkolók mindent megtettek, hogy enyhítsék a fájdalmamat, és hogy valahogy át tudjam vészelni ezeket a pokoli órákat.

Úgy tudjuk, nem egyedül érkezett Veszprémbe.

Erre talán nem is lettem volna képes, ezért nagyon jó, hogy elkísért Marian húga, valamint menyasszonya. Képzelhetik, ő is micsoda rettenetes időszakot él át, hiszen nagyon szerette a fiamat, és a nyáron lett volna az esküvőjük.

A feleségével ki maradt otthon?

A másik lányunk, aki segít neki, hogy valahogyan megnyugodjon, bár ez lehetetlen. Ugyanakkor óriási nyomás nehezedik rá a sajtó részéről, hiszen Romániában is Marian tragédiájával foglalkoznak a legtöbbet az újságok és a tévécsatornák. Szegény feleségem nem tud úgy kilépni az utcára, hogy ne fogadná őt sok riporter és fotós. Szinte folyamatosan telefonkapcsolatban vagyok az otthoniakkal, és itt, a fiam lakásában tudom nézni a román tévéadásokat is, ezért tudom, hogy amiképp itt, úgy Romániában is az egész ország gyászol. Nem vigasztal, és a fájdalmamat sem enyhíti, de mégis jó érzés látni, hogy a veszprémi csarnok környékén sok száz mécses és gyertya ég, valamint a belvárosban is rengeteg gyertyát gyújtottak a szurkolók annál az étteremnél, amely előtt megölték szegény fiamat.

Valóban példátlan, hogy milyen szeretettel emlékezik meg róla a város és a klub...

Kedd délelőtt a városházán rendkívüli ülést tartanak Veszprém vezetői, és erre meghívtak engem is, mert a fiamat a város díszpolgárává avatják. Ezen az emlékező ülésen részt vesz hazám budapesti nagykövet asszonya is. Ez is nagyon jólesik, de bevallom, már várom, hogy befejeződjenek ezek a kötelezettségek, és hazatérhessek a fiammal.

Mikor szállítják Bukarestbe?

Az itteni adminisztrációs ügyek intézésében Lukács János barátom és egyben tolmácsunk segít. Az imént tőle tudtam meg, hogy kedden elindul a Mariant hazaszállító autó, amely Szegeden meg fog állni egy rövid időre a sportcsarnoknál, ahol végső búcsút vesznek tőle az ottani játékosok és vezetők. Nekem egy kérésem volt hozzájuk, hogy búcsúajándékként adjanak egy olyan szegedi mezt, amelyet valamennyi ottani játékos aláír.

Mikor vesznek végső búcsút Mariantól?

Pénteken a bukaresti temetőben. A pontos időpontját még nem tudom a szertartásnak, de biztos, hogy valamikor délelőtt tíz és tizenkét óra között lesz. A búcsúztatásra nagyon sokan érkeznek majd Veszprémből is, ám a játékosoknak még aznap vissza kell térniük, hiszen rájuk nagyon nagy feladat vár a hét végén. Végezetül még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek, aki kifejezte együttérzését, valamint a veszprémi vezetők és a magyar szövetség részvétét is. Tőlük tudom, hogy a jövőben minden esztendőben válogatott férfimérkőzést rendeznek a fiam emlékére. Az is biztos, hogy őt a veszprémiek is a legjobb emlékezetükben őrzik meg, és nyolcas számú mezben többé senki sem fog játszani ebben a csapatban.