Ez fájóbb vereség volt

Ezt a vereséget kevésbé fogadtuk jól.

Igaz ugyan, hogy kevesebbel kaptunk ki, mint Lettország ellen, de a különbség nem sokakat érdekelt péntek kora este – a mutatott játék inkább. Az meg sokszor rossz volt Olaszország ellen. Az első perceket leszámítva sokkal jobbak voltak a kék mezesek, aztán az első kapott gól sokkja miatt fél perc alatt kaptunk még egyet, és összeestünk. Az emberelőnyös szakaszokban többször fel sem tudtunk állni, a lövések pedig hiába jöttek, kevés volt közülük a veszélyes, míg az olaszok mintaszerű fórtalálatot értek el. Más sebességen játszott az ellenfél: amíg nálunk meg kellett szelídíteni a pakkot, mert eleve nem ütőre érkezett, az olaszok egyből továbbtették. Mindezek tetejébe a szerencse, amely Lettország ellen mellettünk volt nem egy szerzett gólnál, most inkább ellenünk dolgozott. Háromgólos vereség, 1–4 lett a vége, de megint csak azt mondhatjuk, hogy igenis kellenek az ilyen meccsek az A-csoportos világbajnokságra készülve. A második vereséggel ugyanakkor biztossá vált, hogy a magyar válogatott nem lesz ott a 2010-es vancouveri játékokon.

„Ólomlábakon mozogtunk. Borzasztó volt az emberelőnyös játékunk, általában sem korcsolyáztunk eleget, annyit, mint az olaszok. Nekem is jobban esett volna, ha csütörtök este választanak meg a csapat legjobbjának, akkor jobban ment. Bár őszintén sosem jelentem ki magamról, hogy jó voltam, mert ha az ember elégedett, akkor megette a fene az egészet. Mindig van hová fejlődni. Nekünk csapatként is. Túl nagy falat lett volna nekünk az olimpia – még az A-csoport is az, pedig ott tizenhat csapat van, nem tizenkettő. Mi nagyjából Japánnal vagyunk egy szinten, nem ezekkel a válogatottakkal” – hangzott a magyar együttes legjobbjának megválasztott Ladányi Balázs realista értékelése.

Szinte visszhangozta a csatár szavait a szövetségi kapitány is.

„Egyáltalán nem lepődtem meg azon, ami történt. Az olasz válogatott egy évtizedet töltött el az A-csoportban, és mi? Mondogatom, hogy tanulunk, de ez időigényes folyamat, nem megy egyik napról a másikra. A legnagyobb különbség, hogy a bajnokságokban, amelyekben a mieink játszanak, sokat van náluk a korong, az A-csoportos vébén azonban nem így lesz” – mondta Pat Cortina, amikor Ladányi és két-három újságíró társaságában angol nyelvű beszámolóba fogott. Később felvetődött a kérdés, nem lett volna-e hasznos néhány nappal korábban megszakítani a Mol Liga-sorozatot és mini edzőtáborba vonulni.

„Egy másik selejtezőcsoportban szereplő dánok ezt tették, edzőmeccset is játszottak, aztán mégis kikaptak az alacsonyabban rangsorolt franciáktól. Ráadásul ha ki is tudtunk volna szakítani néhány extra napot, ami egyébként lehetetlen volt a futó bajnokságok miatt, akkor is kellett volna adni valamennyi pihenőt a fiúknak, és akkor ugyanott vagyunk” – zárta le a vitát a mester, mielőtt elrabolták volna őt az olasz kollégák.

Nincs is ezzel semmi gond, fájdalmas, de hasznos a tanulási folyamat. Ha valaki pedig mégis elkenődne, csak gondoljon arra, hogy mi ott leszünk Svájcban a tavasszal, Olaszország és a soron következő ellenfél, Ukrajna viszont nem…

„Ennek a hétvégének a legfőbb célja, hogy az A-csoportos világbajnokságra felkészüljünk, és arra jó. Hozzászokhatunk ahhoz a ritmushoz, amely az ilyen szintű válogatottak ellen szükséges, ráadásul sokszor egymás után. Mert az olasz csapatot is meg lehetett volna verni, csak készülnünk kellene rá egy hetet…” ­– mondta szomorkásan Sofron István, miután kiesett a meccset levezető lábtengózásból.

A szombat szünnap az olimpiai selejtezőn, a magyar csapat a napközben tartandó edzés után a magyar nagykövetség meghívásának tesz eleget, mielőtt a záró napon Ukrajna ellen lépne jégre.

„Az lesz a mi nagy meccsünk” – mosolygott sokat sejtetően Cortina…