Akkor is le a kalappal!

Le a kalappal a magyar fiúk előtt!

Negyven percen át überolhatatlan támadóhatékonysággal, tíz percen át kifejezetten jól, az utolsó percekben fáradtan játszottak, de teljesítményükkel mindenki elismerésére rászolgáltak.

Még akkor is, ha 7–3-ra kikaptak.

„Újak vagyunk mi ezen a szinten. De szórakoztató ilyen mérkőzéseken játszani. Volt egy kis szerencsénk a két megpattanó lövéssel, a végére pedig belejött Lettország, de akkor is nagyok voltunk” – összegzett a magyar válogatott legmagasabban jegyzett tagja, Vas János a meccs után. Tökéletes megállapítás volt. Mert a ránézésre nagy, négygólos különbség ellenére jórészt partiban volt a magyar válogatott olyan kaliberű ellenfelével szemben, amellyel eddig nem sűrűn találkozott. Ízelítőt kaptunk az A-csoport középmezőnyéből.

Az ilyen meccsekből okulhat a csapat, amire Pat Cortina szövetségi kapitány is kitért utóbb.

„Boldog vagyok. Nem lehetek elégedetlen, még akkor sem, ha a hét kapott gól mégiscsak hét kapott gól. Ez az egyetlen igazi negatívuma a meccsnek, hiszen a gólkülönbség azért számít. A bírókra nem mondok semmit, mert felhívtam a fiúk figyelmét arra, hogy a világranglista huszadikja ellen igenis be fogják fújni a legapróbb szabálytalanságokat egy olyan csapat otthonában, amely a torna favoritja. Ez így van és kész. A védőknek rafináltabbnak kell lenniük, mert ennél csak nagyobb gondokkal kell majd szembenéznünk áprilisban. Ha nincs Szuper Levi, akkor az első harmadban kivégeznek minket” – mondta a mester, rátérve az est magyar hősére. Hiszen amit Szuper produkált a kapuban, arra nehéz szavakat találni. Az EBEL taposómalma miatt az Alba Volán ketrece előtt néha megviseltnek tűnő kesztyűs úgy védett, mint legszebb napjain. Valahogy a válogatottban más, ihletett állapotban korcsolyázik a jégre, ezt ő maga is elismerte. Pontosabban…

„Egy ideig én is azt hittem, hogy ez így van, csak aztán jött az utolsó két gól. Azok idegesítenek egyedül. De nem vagyok elkenődve én sem, mire visszaérünk a szállodába, jobban leszek. De ügyesebbnek kell lennünk. Gyengék voltunk a harmadból való korongkivitelben, a kapu előtti csatákban. Viszont a helyzetkihasználásunk szenzációs volt. Ám ne higgye senki az ukrán–olasz mérkőzés alapján, hogy bármelyik csapat ellen mi leszünk az esélyesek. Az olasz gyakorlatilag egy mini kanadai válogatott, az ukránokat meg ismerjük. De az igaz, hogy egyik sem lett kaliberű társaság…” – zárta Szuper mosolyogva, mielőtt megnyugtatott volna mindenkit, hogy Szélig Viktor jól van. Szegényt telibe trafálta egy korong a második harmad közepén – majd egy másik a karjáról vágódott le a harmadikban –, úgy terült el, hogy kirepült a kezéből az ütő, és amikor hatalmas vértócsát maga mögött hagyva megpróbált felállni, alig tudott kitántorogni a palánkig. Kemény legény azonban, már a második szünet előtt ott toporgott a jég szélén, és vissza is tért. Az orra alját érte a pakk, de még csak törés sincs.

A csapat lelkében sem. Nagyon helyesen.