A horvát közvélemény úgy értékeli, hogy a férfiválogatott nagy sikert ért el az ezüstéremmel a vasárnap befejeződött vb-n, jóllehet a legtöbben biztosak voltak, hogy a döntőben legyőzi a franciákat. A lapok elismerik, hogy az olimpiai bajnok megérdemelten győzött (24–19), de a két dán játékvezető tevékenységét elfogultnak vélik. Nem tartják véletlennek azt sem, hogy Claude Onesta, a franciák kapitánya és a velük szimpatizáló újságírók kezdettől azt hangoztatták, hogy „a horvátok elcsalják a vb-t”, hogy kiválaszthatták maguknak a csoportot és a pályákat is (ez persze a mindenkori házigazda joga, s ha az elődöntőt két különböző városban játsszák, nyilvánvaló, hogy nem a házigazda fog utazni).
Persze a vereség miatti keserű szájíz érezhető Lino Cervar kapitány játékosainál. Jóllehet valamennyien elismerik, hogy az 50. perc táján elfáradtak, a bírók pedig elkezdtek furcsán ítélkezni, ám egyikük sem gondolja, hogy a pekingi aranyérmes franciák nem érdemelték meg az aranyérmet.
A népharag elsősorban a horvát származású Nikola Karabatic ellen irányul, aki a vb-házigazdák szerint a „legtöbbet ütött-vágott, majd cinikusan mosolygott”, ám a bírók ezt egyszer sem büntették. Vannak azonban, akik toleránsabbak a francia irányítóval szemben, s azt hangoztatták, hogy hatalmas teher nyomta a vállát, hiszen édesapja családi háza Trogirban van, s ő a „sajátjai” ellen játszott, méghozzá vele szemben ellenséges környezetben, mégis jól.
A horvát miniszterelnök, Ivo Sanader fogadta a kézilabdázókat, és gratulált a sikerhez. A fogadás végén együtt elénekelték az egyik népszerű szurkolói nótát, ezzel vigasztalva a játékosokat (a döntő utáni éjszakán ezt 50 ezer ember tette a Jellasics téren). Sanader bejelentette, a kormány jutalmazza az éremszerzést, s erről csütörtökön döntenek (a sajtó szerint a tavalyi norvégiai Eb-n szerzett ezüstért fejenként ötezer eurót – 1.5 millió forintot – kaptak a játékosok, s most is hasonló összegre számíthatnak). Emellett a szövetség is kifizeti a jutalmakat: fejenként 100 ezer kuna (4 millió forint) üti Ivano Balicék markát, vagyis annyi, amennyi az olimpiai aranyéremért járt Athénban.