A németalföldi építőmunkás vágyai

tésével, az NEC-nél a második csapat irányításával bíztak meg, a bahreini Raffánál pályaedzőként dolgoztam, és egyben a klub utánpótlásképzéséért is feleltem. De… azért tudom, mit jelent valamelyik európai élcsapatnál vezetőedzőnek lenni, világsztárokkal dolgozni – és minden elismerésem azoké, akik ilyen sokra viszik. Ám ne feledjük, hogy néha a fiatalokkal foglalkozó szakembernek sokkal nehezebb dolga van, mint annak, akinek „kész” játékosokat kell felkészítenie. A pubertáskor, a kamasszá válás problémja sokkal nagyobb odafigyelést kíván az edzőtől, mint mondjuk a sztárallűrök kezelése. Gyerekkorban nem elég a technika és a taktika elsajátítása, ha a fejekben zűrzavar van.

Helyben is vagyunk: milyen az ifjú magyar labdarúgók mentalitása?

Úgy vettem észre, hogy a fiatal magyar labdarúgók többsége befelé fordul és bizonytalan. Nem bízik önmagában, és a csapatában sem. Ezért a mentális felkészítés roppant fontos része a munkámnak.

Futballügyekben Magyarországon nem győzik hangsúlyozni az utánpótlás-nevelés fontosságát. Hogyan látja, vannak még tehetségeink?

Vannak. A kérdés éppen ezért az, miként tudunk hatékonyan együttműködni az egyesületekkel és a klubcsapatok edzőivel, hogy a fiatalok töretlenül fejlődhessenek. Úgy nem lehet tanulni vagy dolgozni, hogy elnyújtózom a pamlagon, és várom, történjen végre valami. Mindig van mit csinálni, és a szövetség vezetői úgy döntöttek, külföldről hoznak szakembereket, akik azt is tudják: hogyan kell.

Kisteleki István MLSZelnök ezért is importált holland edzőket... Ön tudja, hogyan kell?

Tulajdonképpen igen, de nem vagyok birtokában a teljes tudásnak, hiszen nincs olyan ember a földön, aki mindent tökéletesen tud. Ezért vagyok híve a párbeszédnek: üljünk le, és gondolkodjunk, hogy min lehet javítani.

Alázat és befektetés nélkül nem lehet sikeres az ember.

Nem titok, hogy a szövetség fejlesztési igazgatóját, Jámbor Lászlót még az amszterdami időkből ismeri, és a szakember csábította aztán tavaly ősszel Magyarországra.

Jámbor László kiváló kolléga, remek szakember. Sokan a szemére vetik, hogy nem ért a futballhoz, pedig több mint húsz esztendeje erőnléti és koordinációs edző, méghozzá a legkiválóbbak közül. Aki ennyi időt töltött a labdarúgásban, arra még rosszindulatból sem lehet ráfogni, hogy hozzá nem értő. Felkeresett, s azt mondta: van egy izgalmas feladat. A magyar labdarúgásért kellene tenni. Úgy is mondhatnám, építőmunkásnak hívott. Kiásom az alapokat, majd erős falakat kell felhúznom, hogy évek múlva már olyan házzal büszkélkedhessünk, amely nem pusztán szép, de az időjárás viszontagságainak is ellenáll.

Nem jó hallgatni az igaztalan kritikákat

Nem érzi úgy, hogy közben „falakba ütközik”?

Nem beszélek magyarul, úgyhogy hiába teszik elém az újságokat, nem értem, amit a lapok írnak. Hallomásból tudom, hogy záporoznak a kritikák a szövetségre, ezt pedig nem érzem igazságosnak. Idő és bizalom kell, összefogásra, illetve pozitív gondolkodásra van szükség. Beszélgettem már szállodai alkalmazottakkal, taxisofőrökkel, sőt szurkolókkal is, és azt vettem észre, hogy szkeptikusak, túlságosan pesszimisták. Ahelyett, hogy a kiutat keresnék, nyakig merülnek a saját gondjaikban.

Az elmúlt hetekben fociberkekben sokan értetlenkedtek, amikor az U17-es és az U19-es válogatott játékosait központi felkészülésre

rendelték be. Önök szerint nem jó a magyar futballban az utóbbi években agyonfavorizált akadémiai képzés?

Erről szó sincs! A közös edzőtáborozás ötlet volt a sok közül, hogy megnézzük, miképpen is működik a gyakorlatban. Egyébként pedig ki döntheti el, hogy egy akadémia jó? Külföldön kialakítottak egy egységes minőségbiztosítási rendszert: az akadémiákat csillagokkal osztályozzák, amiként például a szállodákat is. Magyarországon milyen szempontok alapján rangsorolják az akadémiákat?

Nincsenek ilyen szempontok… Miért nem mondja azt, hogy a nemzeti csapataink érdekei mindennél előbbre valók?

A piramis csúcsán valóban a válogatottak szereplése áll. Ha sikeresek a csapataink, az jó az országnak, a szövetségnek, sőt jó a játékosoknak és a kluboknak is. Nem úri passzióból hívjuk be a fiatalokat, hanem azért, hogy valamit hozzátegyünk a fejlődésükhöz.

A spanyol mellett a hazai futball is legyen tananyag

Nem arról van szó, hogy a hazai szakemberek nem tudják felkészíteni a fiatalokat a nemzetközi erőpróbára?

Maradjunk annyiban, hogy a magyar edzőkkel a mostaninál gyakoribb párbeszéd, és szorosabb együttműködés szükséges.

Nagyon diplomatikus… Önnek, külföldről jött edzőként hatványozottan bizonyítania kell. Milyen célt tűzött ki?

Legutóbb Jámbor Lászlóval Párizsban jártam, ahol a FIFA és az UEFA az utánpótláskorú labdarúgók képzéséről, illetve versenyeztetéséről tartott konferenciát. Az egyik előadáson videofelvételeket mutattak különféle játékhelyzetekről, szép megoldásokról. Szemet szúrt, hogy a felvételek többségén német, holland, francia, és spanyol csapatok szerepelnek. Azzal az elhatározással távoztunk, hogy ha mondjuk egy év múlva viszszajövünk, akkor magyarokat is válogassanak be az összeállításba. Nem is kell nagy dologra gondolni: akkor is boldog lennék, ha végre egy magyar fiatal önfeledt gólörömét nézhetné a világfutball valamennyi küldötte.