Szalai Ádám nagy játékos lesz vagy sem?

A téma több okból aktuális. Egyrészt azért, mert a 21 éves játékos a múlt héten öt nap alatt három bajnoki gólt lőtt a Real Madrid Castillában (ilyen magyar légiósteljesítményre Détári Lajos és Kiprich József óta nem emlékszem), de azért is, mert egyre erősebb az a vita, amelyet például az NSO regisztrált olvasói folytatnak arról: vajon mennyit érnek ezek a gólok, vajon mit jelent a spanyol harmadosztályban játszani?A vitába ezúttal én is beszállok, s egy percig sem gondolom, hogy feltétlenül nekem van igazam, de engedjék meg, hogy elmondjam az érveimet, amelyek alapján úgy gondolom: Szalai Ádám ma a legígéretesebb fiatal játékosunk.Először is azért gondolom ezt, mert azon kevesek közé tartozik, akik képesek folyamatosan jó teljesítményt nyújtani, nemcsak egy-egy jól sikerült szezonja van, hanem Németország után most Spanyolországban bizonyítja, hogy lehet rá számítani, mi több, fejlődése töretlen.Mielőtt félreértés esne: Szalai természetesen még nem említhető egy szinten azzal a néhány magyar játékossal, akik már befutott profinak tekinthetők (Gera Zoltán, Dárdai Pál, Huszti Szabolcs, Juhász Roland vagy Hajnal Tamás), ugyanakkor kiemelkedik azon kortársai közül, akiktől a magyar futball csodás felemelkedését várjuk a következő években.A spanyol harmadosztály persze önmagában nem sejtet klasszis játékost. Szalai azonban nem egyszerűen a spanyol harmadosztályban játszik, hanem a Real Madrid B-csapatában, amely egyrészt „hagyományosan” másodosztályú, s meggyőződésem szerint hamarosan újra az lesz (Szalainak is köszönhetően), másrészt az egyetlen olyan együttes ebben az osztályban, amelyet hétről hétre megnéz a Real Madrid edzője, elnöke, legendás játékosai, vezetői. Márpedig ez hatalmas különbség, ahogyan az is, hogy Szalai bizony igazi profi, beleértve az összes körülményt. Ha ebben az osztályban vannak is amatőr játékosok szép számmal, azokat nem a Real Madrid B csatárai között kell keresni, s egyáltalán: minden körülményt figyelembe véve, magasabb a szint, mint az állítólag profi magyar NB I-ben. És ne feledjük azt sem, hogy ebben a bajnokságban mindenki a Real Madridot akarja megverni, mindenki Szalaiék ellen védekezik a legelszántabban. Egy objektív érv: semmiképpen sem komolytalan csapat az, amelynek eredményeit minden héten közli egy akkora metropolisz, mint Madrid minden napilapja, s amelynek mindennapjairól a helyi sportlap napi egy oldalban számol be.Ennél is fontosabb azonban a már említett töretlen fejlődés. Mert sok tehetségünk sajnos máris visszafelé lépeget. Milyen boldogok voltunk, amikor Filkor Attila a nagy Interrel készült, majd bemutatkozott a menők között, aztán – ha bevalljuk, ha nem – mennyire elkenődtünk, amikor kölcsönadták őt. Ugyanígy Koman Vladimir és a Sampdoria esetében. S most jött a hír a korábban már az FC Liverpool első csapatában is bemutatkozó Németh Krisztián kölcsönadásáról, aminek voltaképpen örülnünk kellene, mert végre valódi bajnokságban játszhat majd rendszeresen (még ha az másodosztályú is), gyakorlatilag életében először. És mi lett a 2006-os ifi Eb egyik legjobb játékosával, Dudás Ádámmal? Szalai viszont a német amatőrök közül került a spanyol profik közé, ráadásul azon kevesek egyike, akinek nem 18-19 évesen kellett megküzdenie az idegen környezet okozta sokkal, hanem ezt megtette már évekkel korábban, amikor az igen kemény közeget jelentő német ifisták közé került. A spanyolországi költözés már „rutinból” ment neki, s azóta spanyolul sem lehet eladni őt. Pontosabban nagyon is reméljük, hogy el lehet adni, egy még erősebb csapatba… Azt ugyanis világosan kell látni, hogy a Castillából többnyire nem a világhírű első csapat öltözőjébe vezet az út, sokkal inkább az egyéb első- és másodosztályú együttesekhez, amelyek viszont nagy örömmel vesznek a Real műhelyében edződött, kipróbált játékosokat. Akár Spanyolországban, akár külföldön (lásd a német listavezető Hoffenheim érdeklődéséről máris szárnyra kelő híreket). Ez lehet az igazi perspektíva Szalai Ádám előtt, aki alig túl az idény felén, 13 góllal vezeti a házi góllövőlistát.Mert esetében ez – és csak ez – számít. Ő maga is vallja, amióta az eszét tudja, tőle mindig mindenki csak azt kérdezte, hány gólt rúgott? Mert egy csatárnál csak ez a fontos. És ő bizony mindig mindenütt sok gólt szerzett, beleértve a németországi éveket és a válogatott csapatokat is (azt hiszem, az U21-es csapattól, ahonnan azóta kiöregedett, duplával búcsúzott). Emlékszem, Gera Zoltánt mennyire féltették az angol élvonaltól, azt mondták, az bizony nem a Pécs és nem is a Fradi, majd „megeszik” őt a kemény bekkek. Zoli azonban kiváló labdarúgó, s körülbelül ugyanazt a gólátlagot hozta ott is, amit előtte Pécsett, az Üllői úton vagy a válogatottban, s az ő statisztikája – tekintve, hogy legalább annyira előkészítő, mint befejező ember – kimondottan pazar.Valami hasonlót várok Szalaitól is: az egyre keményebb közegben is megállja majd a helyét, azaz gólokat lő. Elnézve alkatát, s főképp góljait, amelyeket gyakran fejjel, s a legtöbbször egy-két érintésből szerez (mert többre sosincs idő), erre meg is van az esély. A jó góllövő csatárnál pedig nincs kelendőbb portéka a hatalmas pénzeket megmozgató futballpiacon. Ha ugyanilyen gólerős tud maradni a másod-, majd az első osztályban és a válogatottban is, akkor megszületett a magyar futball új, korszakos csatáregyénisége.Ha nem, akkor sem rosszabb, mint az elmúlt húsz év magyar válogatott csatárai. Már most sem, ebben biztos vagyok. +++ide kellene a csukafejeses gól videója+++Fanyalgó internetes hozzászólók mellett sok olyan is volt, aki Szalai legutóbbi, csukafejesből elért gólját látva kijelentette: ha ilyet tud ez a fiú, akkor a válogatottban a helye.Teljesen egyetértek a véleménnyel, még akkor is, ha ez egyelőre sajnos inkább a magyar válogatott jelenlegi és közelmúltbeli csatárait, semmint Szalai Ádámot minősíti.Szöllősi György