Egy Sevilla–Valencia meccs minden sorozatban rangadónak számít, nem volt ez másként ezúttal sem. Ráadásul külön rangot kölcsönzött a Király-kupa ezen negyeddöntőjének, hogy a sorozat legutóbbi két győztese játszott egymás ellen. A tabellán sem állnak rosszul a riválisok, a házigazda a harmadik, vendége a negyedik. Az első összecsapás végén, az utolsó tíz percben esett két valenciai gól is remek összecsapást ígért a visszavágóra – Ruben Baraja és Juan Mata végjátékban szerzett góljával fordította ugyanis a maga javára a mostani vendég 1–2-ről a hazai találkozót.
Külön motivációért sem kellett messze menniük Unai Emery tanítványainak, a finálét ugyanis saját otthonukban, a Mestalla Stadionban vívhatták volna május 13-án – ám ehhez el kellett volna jutniuk odáig. A meccs elején kicsit simábbnak tűnt a „hazaút”, miután Joaquin szögletét már a nyolcadik percben befejelte Carlos Marchena, s tovább nőtt a vendégek otthon szerzett előnye. A korai gól garantálta a jó folytatást, s nem is csalatkozott a Ramón Sánchez Pizjuan Stadion közönsége – eleinte pusztán a helyzeteket, a feszültséget és az izgalmakat tekintve. A 36. percben aztán már az eredmény is a sevillai továbbjutási remények éledését vetítette előre, ugyanis Frederic Kanouté kapufás fejessel egyenlített.
A David Villa nélkül pályára lépő Valencia ráült az eredményre. A vendégek húzták az időt, s megpróbálták megtartani a döntetlent. Ennek az öngyilkos taktikának aztán valóban öngyilkosság lett a vége. A hazaiak ugyanis nem vesztették el a hitüket, s a végsőkig nyomás alatt tartották César Sánchez kapuját. Igazán nagy gólhelyzetük így sem adódott, ám a töretlen akarat a 90. percben gólt eredményezett: Mosquera szöglet után lefejelt labdáját Sebastien Squillaci, az előrehúzódó francia középhátvéd közelről bekotorta.
A Valencia a hátralévő időben már nem tudott fordítani, így biztossá vált, hogy nem lesz hazai csapat a májusi döntőben.
