Magát verte meg a Dortmund

Hiába a jó Werder Bremen elleni kupamérleg (öt párharcból négyszer a BVB maradt életben, illetve nyerte meg a kupát), hiába a centenáriumi év miatti nagy készülődés, a Borussia Dortmund biztosan nem lesz ott a berlini fináléban. Ráadásul ezért nem is elsősorban a Werdert (a zöld-fehérek Hugo Almeida távoli lövésével, illetve Claudio Pizarro szemfüles góljával fordítottak), hanem saját magát okolhatja. Úgy egy óra elteltével ugyanis igazából azon kellett volna gondolkodni, hogy Alexander Frei vagy Mohamed Zidan mesterhármasa volt-e szebb. A svájci (ő azért lőtt is egyet, kötényt adva Tim Wiesének) és az egyiptomi csatár is ziccerek sorát rontotta el, nem egyet úgy, hogy egy az egyben állt szemben a Werder kapusával.

Ekkor újra megértette az ember, hogyan tudott a tavasszal 28 gólt összeszedni a Werder (ennél csak hatan kaptak többet a mezőnyben), illetve hogy Wiese miért követeli magát folyton a válogatott keretébe. A sok dortmundi hibán keresztül aztán a vendégek is „bekapcsolódtak” a mérkőzésbe, és néhány figyelmeztető jel után fordítottak. Hajnal Tamás a második Werder-gólt már csak kívülről látta, őt Jürgen Klopp edző a 66. percben lehívta a pályáról. A brémaiak az 1992–93-as nyolcaddöntő (2–0) után másodszor ejtették ki a sorozatból a Dortmundot. Előjelnek nem túl jó, akkor ugyanis a következő körben a Chemnitz megállította őket.

A Dortmund meg kezdhet barátkozni a gondolattal, hogy nem tudja meglepni magát a századik születésnapjára. Az UEFA- és a Német Kupa már elúszott, a Bundesliga salátástáljának megszerzésére pedig néhányan sokkal több eséllyel pályáznak. Elsőként az egy nappal korábban a VfB Stuttgart ellen gálaelőadást (5–1) tartó Bayern München.