Lélekben kellett erősnek lenni

Lélekben kell erősnek lenni. Ez a tanulsága az Australian Open női elődöntőjének.

Vera Zvonarjova és Jelena Gyementyjeva, hiába technikás, erős és ügyes teniszező, „fejben” nem erősek.

Sosem voltak igazán azok, ami az eredménylistájukon is meglátszik. Zvonarjova hét éve járja a Grand Slam-tornákat minden számottevő eredmény nélkül, noha a világranglistán folyamatosan ott van az élvonal környékén. Gyementyjeva pedig élete legfontosabb három mérkőzése közül bukott el kettőt (Szvetlana Kuznyecova és Anasztaszija Miszkina is kizárólag azért mondhatja magát Grand Slam-győztesnek, mert épp Gyementyjeva volt az ellenfele a 2004-es US Open, illetve a Roland Garros döntőjében), bár a pekingi olimpiai finálét megnyerte – épp Dinara Szafina ellen.

Pedig az előjelek mellettük szóltak, elvégre Gyementyjeva legutóbbi három találkozásukkor (köztük két hete Sydneyben) legyőzte csütörtöki melbourne-i ellenfelét (ráadásul 15 meccs óta nem kapott ki), Serena Williamst, és Zvonarjova is felülmúlta Dinara Szafinát az elmúlt három alkalommal.

Ehhez képest egyikük sem nyert szettet. Gyementyjevának úgy szétestek a szervái, hogy már-már három évvel ezelőtti, adogatás ellen beoltott önmagára kezdett emlékeztetni, ami teljesen elvette az önbizalmát, bátortalanul játszott, miközben az eddig csúcsformájától elmaradó Serena kiválóan teniszezett, és 6:3, 6:4-re nyert. Zvonarjova pedig nem tudta kihasználni, hogy Szafina szokásos, óriási hibaszázaléktól „sújtott” játékát hozta, mert végig bátran, koncentráltan játszott, a fontos labdameneteket pedig szinte kivétel nélkül ő nyerte meg, 6:3, 7:6-ra diadalmaskodott, és ő lesz Serena Williams ellenfele a döntőben. A szombati finálé győztese egyébiránt az élre ugrik a világranglistán. Ha ez Szafinának sikerülne, bátyjával, Marattal ők lesznek az első fiú, lány testvérpár, amelynek mindkét tagja vezette a világranglistát.