Kercsó Árpád ténykedése a magyar hokiban minimum megosztó: akad, aki egyenesen neki tulajdonítja a sportág hazai felemelkedését, mások úgy vélik, többet árt, mint használ.
„Ők az irigyek, és úgy tapasztalom, mostanában egyre többen vannak – jegyzi meg, miközben érezhetően – pedig ez nem jellemző rá – feladni látszik magyarországi álmait. – Csomagolok, és megyek vissza Erdélybe. Ott legalább elismernek, érzem, hogy szükség van rám, miközben itt szinte naponta kell megküzdenem a gáncsoskodókkal. Betelt a pohár, elegem van, s nem csak Zalaegerszegből, az egész magyar hokiból.”
Puff neki…!
Furcsa ezt hallani olyan (szak)ember szájából, aki az elmúlt évtizedekben rengeteget tett a sportágért idehaza. Igen, idehaza, mert bármennyire is erdélyi, ő itt van otthon.
Most sem menne el, ha Zalaegerszegen minden rendben lenne, de hónapok óta nem kap fizetést, bizonytalan, mikor zárják be a jégcsarnokot, ráadásként pedig jött ez a fegyelmi ügy: az egyik újpesti szülő feljelentette őt a szövetségben, mert a Zalai Titánok–Újpest utánpótlásbajnoki mérkőzés után berohant az ellenfél öltözőjébe és – a szemtanúk szerint – minősíthetetlen hangon beszélt a lila-fehérek egyik 13 éves játékosával, mire a fegyelmi bizottság április 15-ig eltiltotta Kercsót.
„Ez csak az utolsó csepp volt a pohárban, a Zalaegerszegen történtek sokkal jobban megviseltek – magyarázza, s már érvel is: – Nem kellett volna berohannom az öltözőbe, ez igaz, de ezért eltiltani…
Nem tagadom, leszúrtam a gyereket, bár korántsem úgy káromkodva, ahogyan állítják. Persze az senkit sem érdekelt, miért csináltam: a fiú az egész meccsen »lerománcigányozta« a játékosomat, márpedig én ezt nem tűröm. Aki ismer, tudja, ügyelek a fair playre, a sportszerűségi versenyben is a mi csapatunk állt a legjobban, hadd jegyezzem meg, hogy ugyanott az újpestiek az utolsók. Erről ennyit.”
Csak úgy dől belőle a keserűség. Mint mondja, pontosan tudja, az a bizonyos szülő kinek a megbízásából írta meg a feljelentést, miként az is visszajött hozzá, hogy a szövetség egyik magas beosztású prominense baráti társaságban arról beszélt, hogy Kercsónak nincs helye a magyar hokiban.
„Elérték céljukat, örülhetnek – szakad ki Kercsóból, aki néhány napon belül a Csíkszeredától 17 kilométerre fekvő Csíkkarcfalvára teszi át a székhelyét: több mint háromszáz, 12 év alatti gyerekkel foglalkozik majd, s mint mondja, igazi paradicsomi állapotok várják, hiszen semmi mással nem kell foglalkoznia, csak azzal, amihez ért: a hokispalánták felnevelésével.
S hogy mi lesz azokkal a zalaegerszegi tehetségekkel, akikről nemrégiben még úgy nyilatkozott, néhány év múlva ők lesznek a stabil A-csoportos magyar válogatott meghatározó játékosai, sőt közülük kerül majd ki az első magyar NHL-es hokis?
„Hét mezőnyjátékos és egy kapus, tehát nyolcan kivételes adottságú hokisok, közülük négyen velem jönnek: három erdélyi és egy magyar fiú. A többiekről egyelőre nem tudok mit mondani. Sajnálom, hogy így alakult. Az ellenségeim bizonyára elégedetten látják, hogy csomagolok, és már tudják, kik veszik át a gyerekek irányítását, a baráti körben biztosan akad még olyan, akinek munkát lehet adni” – mondja, ám hogy pontosan kire vagy kikre gondol, arról nem beszél. „Túlságosan is erősek” – teszi hozzá csendben.
Ez igaz lehet, tekintve hogy Kercsó Árpádot most legyőzték…
