Csak a szokásos…

Engedjék meg, hogy eláruljunk egy apró műhelytitkot: ennek a cikknek a helyére nagyjából 2700 karakternyi szöveg, másképpen 370 szó fér. Egy tudósítást általában az adott esemény után szoktunk megírni, most viszont erősen kacérkodtunk a gondolattal, hogy Roger Federer és Andy Roddick Australian Open-elődöntőjének krónikájához előszedünk az archívumból egy korábbi cikket, és egyszerűen kiemeljük a szükséges 370 szót onnan. Ezzel sem vállaltunk volna nagy kockázatot: kettejük igazán fontos mérkőzései rendre hasonló forgatókönyv szerint alakulnak. Apró különbségek szinte csak abban találhatóak, hogy szegény Roddicknak az egyes találkozók mely szakaszában fogy el a kedve, vagy vész el minden reménye a győzelemre. A 2005-ös wimbledoni döntőben már az első szettben elment a hajó, de utána az amerikai küzdött becsülettel. A 2006-os US Open-fináléban az első, elbukott játszmát követően egyenlített, de a harmadik után összeesett. A 2007-es melbourne-i elődöntőben az első játszma után „dobta le a láncot”, ugyanabban az évben New Yorkban pedig ismét három felvonásban kapott ki – de legalább az első kettő szoros volt. Összességében azonban Grand Slamen nagyon régen volt egyáltalán esélye megszorongatni Federert, és ez a forgatókönyv valósult meg most is.

A meccs vége 6:2, 7:5, 7:5 lett, természetesen a kettejük öszszevetésében immár 16–2-re vezető svájcinak, de ennél sokkal egyoldalúbb volt a találkozó. Csak egyetlen adat: a találkozó hetedik játékában Federer már dupla brékelőnyben volt, és épp 11 nyerő ütésnél tartott, míg Roddick nullánál. És ebben a szettben az amerikainak legalább még volt bréklabdája – a továbbiakban már halovány sansza sem volt ilyesmire.

Pedig egészen jó százalékkal ütötte be az első szervákat, ütött 38 nyerőt, és csak 18-at rontott. Csak az volt a baj, hogy gyilkos szerváit Federer folyamatosan vissza tudta küldeni, még nála is kevesebbet hibázott, és szórta a visszaadhatatlan löketeket. Amikor pedig kicsit is érdekessé vált volna a helyzet a második és a harmadik játszma végén, néhány földöntúli labdamenettel pillanatok alatt porrá zúzta Roddick minden reményét.

A svájci zseni ezzel pályafutása során 19. alkalommal jutott Grand Slam-döntőbe, és mindössze négyet veszített el – Melbourne-ben mindhárom fináléját megnyerte. Az idén az elődöntő pénteki, második párharcának győztesével, Rafael Nadallal vagy Fernando Verdascóval találkozik vasárnap – akármelyikük is lesz az ellenfele, arra a meccsre nem mernénk előre felkészülni az archívumból…