Al Capone is elégedetten nézné, ami mostanában Budapesten zajlik: a harmincas évek Chicagója elevenedik meg a magyar fővárosban, bankrablásokkal, gengszterakciókkal. A válság úgy telepedett ránk, mint egy svájcisapka, és cipeljük magunkkal mindenhová. Cudar időket élünk. Marad az álmodozás, hogy a kitörés nemcsak betöréssel megy, hanem, mondjuk, a tehetség révén is. S vannak, akiknek még mindig a szmogos, rosszkedvű Budapest az ígéret földje. A vajdasági falvakból nézve maga a Kánaán. A mesemondó fiú is meghódította a magyar fővárost. Árpi, a csantavéri kislegény vetélkedőt nyert, megszerettette magát, megcsillant előtte egy új, jobb élet lehetősége – hogy aztán mostanra szinte teljesen elfelejtsék. Mohol hasonló falucska lehet, mint Csantavér. Könyves Norbert ott kezdett el futballozni, s már tizennégy esztendősen a felnőttcsapatban játszott. Gyaníthatóan csodagyerekként beszéltek róla a moholiak, akik jártukban-keltükben barackot nyomtak a fejére, a hátát lapogatták, s azt mondták neki: kölök, belőled futballista lesz! És úgy is lett, Könyves Norbert egyszer, egy igen fontos meccsen a falucska apraja-nagyja előtt három gólt vágott a Bácskatopolyának. Helyesebben a Bácskatopolya tarcsinak. Nosza, máris osztályt válthatott, az ötödik vonalból a negyedikbe került. Most pedig eljött Budapestre, illedelmesen köszönt az MTK öltözőjében, csendben leült a helyére, felhúzta magára a kék-fehér dresszt, majd megint három gólt rúgott, ezúttal a Vecsésnek. A találkozót követően szerényen fogadta a dicsérő szavakat, majd megjegyezte, hogy az edzések ritmusát könnyen felvette. A szerb negyedosztályból, egy picurka amatőr csapatból érkezve. Önmagában ez is megérne egy cikket, hogy egy húszesztendős fiú, aki napközben alighanem dolgozik – talán egy mezőgazdasági üzemben sertepertél, kombájnt vezet, öreg Zastavával furikázik – majd esténként kedvtelésből edzeget és futballozik, idejön a tavalyi bajnokhoz, és gond nélkül beszáll a legkeményebb felkészülési időszakba. De most nem ez a fontos, hanem a jelenség. Szurkolunk Könyves Norbertnek, hogy Budapest valóban az ígéret földje legyen számára. Mert ha így lesz, talán újra rájönnek a szakemberek, érdemes a tíz, húsz, ötven évvel ezelőtti módszereket alkalmazni: játékosmegfigyelőket küldeni a gémeskutas tanyára is. A csiszolatlan gyémánt ott lapulhat bárhol.
