A végsőkig elcsigázottan

A vb-hajrában sérülésektől tizedelt, a végsőkig elcsigázott együttesek léptek pályára csütörtökön. A monumentális, ultramodern Arena Zagreb küzdőterén több bekötött kezű, sántikáló játékost láttunk, mint fitt, egészséges sportolót. Miközben az elődöntőre készülő „nagy négyes” (Dánia–Franciaország, Horvátország–Lengyelország) a második pihenőnapját tartotta, a középmezőny együttesei a presztízscsatákat ígérő meccseken az 5., a 7., a 9. és a 11. helyért csaptak össze. A helyezések értéke között persze ég és föld a különbség, ezért is örült minden magyar játékos, hogy ebben a mezőnyben a legjobb pozícióért szállhatott harcba az éppen „leköszönő” világbajnok, Németország ellen.

A németek vettek egy nagy levegőt az őket ért, a tekintélyüket romboló pontvesztések után, minden fórumon erősen fogadkoztak, hogy sérülések ide, betegségek oda, a magyarokat már nem engedik maguk elé. Heiner Brand szövetségi kapitány, miután a norvégoktól elszenvedett vereséget követően felemelt ököllel kergette a szlovén bírókat, udvariasan és sportemberhez méltón beszélt a magyarokról. Ugyanakkor szemlátomást kétsége sem volt a meccs végkimenetelét illetően.

„Nagyon furcsa körülmények között, megmagyarázhatatlan végjátékokban elhullajtott pontjaink miatt maradtunk le az elődöntőről, s bár nem vigasztal bennünket az ötödik hely, mindenképpen meg kell szereznünk”

– hangoztatta a bírók méltánytalan ítéleteit hosszú éveken át legfeljebb hallomásból ismerő Heiner Brand.

A magyarok mestere, Hajdu János kedd óta csendesen, szerényen örült csapata hatba kerülésének.

„Ez nagyon jó eredmény, hiszen nem csupán minimális célunkat, a nyolcba jutást értük el”, s csak annyit mondott a helyosztó előtt, hogy nagyon fáradt, kifacsart játékosaitól még egy utolsó, hősies küzdelmet vár.

A mérkőzés előtt a németek bejelentették, hogy a sérülése miatt már korábban hazautazó Michael Kraus mellett még egy kulcsjátékos, Pascal Hens is hiányozni fog. Az átlövőnek nem jött rendbe a combizomhúzódása, ezért helyére a 23 éves Sven-Sören Christophersent nevezte a kapitány.

A németek „gyászruhát” öltöttek, fekete mezben és nadrágban álltak ki a hófehérben pompázó magyarok ellen. A lengyel bírók türelmesen engedték, hogy Lars Kaufmann, Martin Strobel és Holger Glandorf a végtelenségig járassa a labdát, védekezésben pedig elevenen megnyúzza a védőfal közelébe merészkedő Nagy Lászlót, Császár Gábort és Ilyés Ferencet. Arról nem is beszélve, mit kapott a védőfalban birkózó Gál Gyula.

A csata elején azokat a játékosokat hagyta a pályán Hajdu János, akikről egy nappal korábban azt mondta, nagyon elfáradtak. Mégis bennük bízott, s csak a félidő derekán kezdte harcba küldeni a frissebb fiatalokat. Ilyés csak védekezésben játszott, de Putics Barna csereként nem tudta felvenni a küzdelem ritmusát. A játékrész közepéig felváltva vezettek a csapatok, majd kimaradtak a magyar ziccerek, a német ellenakciók pedig góllal zárultak. Törő Szabolcs hetest rontott, s már 12–7-re vezetett Brand mester együttese, amikor Fazekas Nándor állt a kapuba.

Cseppet sem volt lehangolt vagy szétesett a német válogatott, amely újra megmutatta egyik nagy erényét: minden meccsén utolsó erejéig harcol, nem ismer elveszett labdát, s egyik ellenfelét sem becsüli le. A magyarok erényei közül ezúttal csak a küzdeni akarást lehetett felfedezni, ám ez most kevés volt, mert támadásban többször eladták a labdát, előkészítés nélkül lőttek, a beállóshoz nem jutott el a labda, és a szélsők sem kerültek gólhelyzetbe.

A vb kezdetétől a csapat legjobbja volt Nagy László, aki most is igyekezett tartani a lelket társaiban, s ennek köszönhetően 16–15-re felzárkózott a magyar válogatott. A német „daráló” azonban nem állt le, Kaufmann és társai sorozatban öt találatot szerezve helyreállították a rendet, miközben Ilyésék a nehezen kicsikart helyzeteiket is kihagyták (23–16).

Vajon mi mást mondhatott az időkérésnél Hajdu János, mint azt, hogy a csapatnak még húsz perce van hátra a vb-ből, s csúnya lenne túl nagy különbségű vereséggel távozni Zágrábból?

Fazekas megpróbált a pályát átívelve gólt lőni, de néhány centivel célt tévesztett, az ellentámadásból pedig gólt kapott (27–21), s már mindkét együttes a megváltó sípszót várta. Halkabban szólt a nézőtérről a „Mindent bele!” is, mert nem maradt tartalék ereje a magyar csapatnak. A németek nem tűzik a kalapjuk mellé a horvátországi vb-eredményüket, ugyanakkor a magyaroktól több mint elfogadható a hatodik hely. Vass Sándor, az MKSZ szakmai alelnöke azzal zárta a vb-t, hogy ebben a magyar válogatottban még legalább négy év benne van, csak Londonig még jobban össze kell dolgozni. A szurkolók ezt skandálták a végén: „Szép volt, fiúk!” – s igazuk volt.