Tanulunk a vízen járni
A hazaiak kezdtek jobban, pon tosabban Simona Ballardini volt egész pontos. Mert 8–3-mal nyitott a Venezia, és az összes találatot az olasz válogatott hátvédje érte el. Amikor ehhez még Daliborka Jokic is hozzátett egy duplát, Fűzy Ákos azonnal időt kért.
Okosakat mondhatott, mert a mieink jöttek fel, mint két hónapja a tengervíz Velencében. Vajda Anna pedig jött – le. Megroppant a bokája. Ám ez sem szegte kedvét a pécsieknek, akik parádés tíz percet vágtak ki: 12–5-ről 18–33-ra (!) fordítottak! Nicole Ohlde ahogy megígérte, úgy megmozgatta a hatalmas testű Vanessa Hayden-Johnsont, nem mellesleg hétből hétszer tette a helyére a labdát a nagyszünetig középtávolról. Ruják Nóra szemtelen pontokat szerzett, Iványi Dalma magas hőfokon mozgatta a társakat, a magyar vezetés már 15 pontra is rúgott. Hogy a félidőig mégis felzárkózott a Velence, az egy-két bírói ítéletnek és Essence Carsonnak volt köszönhető.
Velence már sok költőt és írót megihletett. Ám olyan izgalmas krimit senki sem tudott írni, mint ami a második félidőben zajlott a mestrei manézshoz hasonlító csarnokban. Többször változott a vezetés, a végén a hazaiak mármár győzteseknek látszottak. Az utolsó 20 másodpercben hét büntető hullott a két gyűrűbe. Essence Carson egyszer hibázott, a lefújás előtt 2.22 másodperccel viszont Brooke Queenannek egyszer sem remegett a keze. Nyert a Pécs!
Most fontos igazán a feketefehérek indulójának fő sora: csak még egyet kell nyerni a fekete-fehéreknek, és akkor…
