Nem a síppal, a lábakkal van baj

A magyar játékvezetők is ké szülnek a tavaszi folytatásra, ráadásul külföldön, ilyesmire eddig még nem volt példa. A játékvezetői bizottság elnökének, Vágner Lászlónak a vezetésével egy hétre Törökországba utazott a negyventagú profi játékvezetői és asszisztensi keret. Az utazás költségeit a bírók állták, a kinntartózkodást egymillió forintot érő euróval az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), hárommillió forinttal pedig a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) támogatta. Kiváló körülmények között készülhettek tehát a magyar bírók, s hogy nem vakációzni utaztak, azt bizonyítja, hét napon át reggeltől estig szinte csak a szakmával foglalkoztak.

Elméleti felkészítések, erőnléti edzések szerepeltek a zsúfolt programban, s persze nem maradt el a számonkérés sem. A fizikai teszt a játékvezetők állóképességének mérésére szolgált – ezt nem tudta teljesíteni Szabó Zsolt és Szabó Sándor, ők a hét végén ismételhetnek. Persze embert próbáló feladatot kaptak: a játékvezetők hatszor negyven méteres, majd hússzor százötven méteres sprintet teljesítettek, ráadásul a százötven méteres távot harminc másodpercen belül kellett lefutni. Ez azt is példázza, hogy a játékvezetők lépést tartanak a futball fejlődésével: a felgyorsult játékban csak olyan bírók dolgozhatnak, aki szó szerint tartani tudják a lépést (s ne feledjük, a honi játékvezetők nemcsak idehaza fújják a sípot, hanem a nemzetközi porondon is, ergo, nekik nem a magyar foci szintjén kell megfelelőt nyújtaniuk).

A különböző elméleti kérdésekkel elsősorban a szabályok >>>