„Ne haragudj, pajtás, de nálam nincs hitel... Tudod, ha nekem tartoznak, akkor én is tartozom majd a kenyeresnek, tejesnek, sörösnek, fűszeresnek, alkalmazottnak, takarítónak, könyvelőnek...” Ez van. A közértben fizetni kell a tíz deka parizerért, a pénztárnál dőlnek el a nagy dolgok, merthogy a tulajdonos bizony még senkit sem engedett ki úgy az évtizedek óta nyikorgó bejárati ajtón, hogy a kasszánál a forint helyett csak ígéretet kapott: na, akkor majd négy hónap múlva hozok még egy marék aprót! A magyar futballban más a módi. Lám, ez a tél (is) úgy fut el, hogy az edzőmeccsek góljai mellé megkapjuk a szokásos „desszertet”: itt nincs pénz, ott sincs, amott pedig nem fizettek ennek vagy annak a játékosnak, aki ugyebár szerződésszerűen passzol, rúg, fejel. Ez a szomorújáték megy évtizedek óta, a forgatókönyv ugyanaz, csak a szereplők változnak, igaz, mostanság mintha új fejezetet írna az élet: a produkcióban nem mindenki vállalja a statisztálást. A sort még októberben a Ferencváros angol vezetőedzője, Bobby Davison nyitotta meg, aki felháborodott azon, hogy az Üllői úton néhány nap késéssel fizették ki a járandóságokat; következett a sorban Sisa Tibor, aki a pénztelenségben s a magyar fociban szokásos ígérgetésözönben nem adta a nevét a továbbiakhoz; most pedig jött a hír, hogy az Újpesten légióskodó Mirszad Mijadinoszki döntött úgy, nem vár tovább a neki járó eurókra, s inkább nem utazik el a csapat büki edzőtáborozására. Legyinthetnénk persze, hogy a futball különleges terep, tartoztak már Olaszországtól kezdve Görögországig sok helyütt sok játékosnak, de a mi futballunk csakis akkor válhat értékessé (s most ez ügyben felejtsük el, hogy manapság kik kérnek, illetve kapnak pénzt azért, hogy a labdába rúgnak...), ha sikerül betartani az ígéreteket. A módszer amúgy roppant egyszerűnek tűnik: mi lenne, ha a kluboknál a bőrfotelt koptatók végre csak annyit ígérnének a bajnoki évad előtt, amennyit képesek lesznek kifizetni a szezon végéig, és persze pontosan tisztában vannak azzal is, hogy a pályára vitt produkció mennyit is ér. A profinak nevezett futball így válhatna hitelessé. Tessék? Nem, nem tisztelt urak, nem hitelképessé, hanem hitelessé. Nagy különbség...