Mernek nagyot álmodni

A hivatalos adatok szerint 193 centire nőtt, 115 kilót nyom, és 47-es cipőt hord. Rosszabb helyeken azt mondanák rá: olyan, mint a kétajtós szekrény. Szemtől szemben ugyanakkor kiderül, az ellenfeleken kívül a légynek sem tudna ártani, mi több, ahogy hallgatjuk, felvetődik bennünk: Shrek egy rosszindulatú óriás Gál Gyulához képest…

Kevés játékos ünnepelhetett már a világbajnokság előtt, ön igen. Gratulálunk a kislányához!

Köszönöm szépen! – jelent meg széles mosoly a beállós arcán. – Mielőtt elutaztunk volna a múlt heti, csehországi tornára, odabújtam a feleségem pocakjához, és megbeszéltem Franciskával, hogy megvárja, amíg hazaérek. Szófogadó leányzónak tűnik: csak azt követően jött világra a maga 3110 grammjával és 52 centijével, hogy hazataxiztam Prágából.

Hazataxizott?!

Haza, bizony. Az történt, hogy a harmadik meccs előtt felhívtam a párom, aki közölte, hogy éppen most folyt el a magzatvize. Mivel előzőleg megbeszéltem Hajdu Jánossal, hogy ha úgy alakul, azonnal indulok haza, már csak a szervezők segítségére volt szükségem. Sosem felejtem el nekik, hogy nyomban kerítettek egy autót, és már süvítettünk is a kórház felé… Órákkal később már magamhoz is ölelhettem harmadik gyermekemet – mit mondjak, ekkora boldogságot korábban csak akkor éreztem, amikor előbb Dominik, majd Gyuszkó megszületett.

Dominikot nemrég láttam az egyik újságban, úgy rémlik, kézilabda-szerelésben pompázott.

Valamit örökölt édesapja labdaszeretetéből, ő is szívesen pattogtatja… Elég ügyes, nyolcéves létére a nála két-három esztendővel idősebbek között edz Balatonfüreden, miközben Veszprémben Csonti Rudolf foglalkozásait is látogatja. Éles József, Sótonyi László és Zsigmond György fiával játszik együtt, szóval híres társaságba került.

Franciskához visszatérve: nem vetődött fel önben, hogy a születése miatt lemondja a válogatottságot?

Olyannyira felvetődött, hogy kedvesemnek megígértem, nem csatlakozom a kerethez.

Ám mintha benne lenne az utazó csapatban.

Mert megszegtem az ígéretem. Hiába, nekem a kézilabda nem csupán a munkám, hanem az életem, hiszen ebben nőttem fel – olyannyira, hogy édesanyám még akkor is játszott a Bakony Vegyészben, amikor a szíve alatt hordott.

Ezek szerint első a kézilabda, második a család?

Nem, nem, a család az első! Csakhogy a munkám néha áldozatokkal jár – hogy ezt a feleségem elviseli, azért örökké hálás leszek. Hogy mit bír ki mellettem, arra csak egy példa: szerda délután vittem haza őket a kórházból, délután rohantam vissza Tatára a norvégok elleni felkészülési mérkőzésre, este megint Veszprém felé vettem az irányt, csütörtökön igyekeztem kihasználni minden percet, amelyet velük tölthettem, péntek hajnalban pedig elbúcsúztam tőlük, hogy majd valamikor jövök.

Remélhetőleg csak februárban!

Nekem is eszembe jutott, hogy illene kiemelkedő teljesítménnyel viszonozni, amit a család tesz értem. Ahhoz kétség sem férhet, hogy a csoportból kötelező a továbbjutás. Ha nem sikerülne, nem egyszerűen csalódás, hanem szégyen és gyalázat lenne. A folytatást majd meglátjuk. Mivel számolgatni és jósolni nem szoktam, maradjunk annyiban, a legutóbbi világbajnokságon elért kilencedik helyet mindenképpen felül kell múlnunk.

A nyolcadikkal kiegyezne?

Visszafelé nem számolunk! Különben is, tudja, hogy van az, evés közben jön meg az étvágy. Egyébként pedig megeshet, hogy a hetedik helyezéssel is elégedettek leszünk, ahogy az is benne van a pakliban, hogy hiába végzünk ötödikként, keserű szájízzel térünk haza. De ahogy észrevettem, közülünk mindenki nagyot álmodik…

Izgul?

Úgy nézek ki? Kinőttem már abból a korból, hogy izguljak. Inkább koncentrálok „ezerrel”, hogy tudásom legjavát nyújtsam.

Szakértők állítják, ez Gál Gyula vébéje lehet.

Ha jól játszom, az a többieknek köszönhető, mert ha a társaim nem szolgálnak ki, beállósként szinte lehetetlen gólokat lőni. Persze örülnék, ha menne a játék, de a mostani válogatottnak az az erőssége, hogy bármely poszton bárki képes kiemelkedő produkcióra. Ha egy-egy játékos kimagaslót nyújt, meccset nyerhetünk.

S ha, adja Isten, mindenki egyszerre kapja el a fonalat?

Akkor teljesülhet a nagy álmunk…