Míg a női válogatottban évek óta nehezen megoldódó, nagy gond a klasszis beállós megtalálása, a férfiaknál hosszabb ideje a jobbnál jobb jelöltek egészséges versengéséből kerülnek ki a világversenyekre utazók. Mezei Richárd után Gál Gyula lett az első számú beállós, aki mellé felnőtt Zubai Szabolcs, védekezésben pedig Herbert Gábor áll a nehezen áttörhető védőfal közepén. Zubai a Dunaferrben remek edzők keze alatt, valamint kitűnő fiatal korosztály egyik eminenseként lépett mindig előrébb. Pompás testi adottságaihoz tehetség, kitartás és szorgalom párosult, ezért már 2004-ben, vagyis 20 évesen bemutatkozhatott a válogatottban. A szegedi Herberttől főleg védekezésben vár sokat Hajdu János szövetségi kapitány.
„Nem volt sok időnk a vébé előtt a közös gyakorlásra, ráadásul kisebb sérülések is közbejöttek, ezért a csapat formába hozása nem volt egyszerű – vélekedett Herbert. – Az utóbbi világversenyeken a nyolcadik és a kilencedik helyen végeztünk, most sokkal előrébb szeretnénk jutni.”
A csapat irányítóinak (Császár Gábor, Eklemovics Nikola) roppant sok feladatot szán a vb-n a kapitány. Nekik nem csupán a figurákat kell vezényelniük, hanem – az átlövőkkel együtt – a góllövésben is illik élen járniuk. Erre mind Császár, mind Eklemovics tökéletesen alkalmas, hiszen klubjukban, a Viborgban, illetve a Veszprémben ugyanez a dolguk, s ők ott is vezéregyéniségek, ott is „náluk van” az ész. Ráadásul bizonyos támadási variációknál átlövőként is számíthatnak rájuk társaik, akik közül a balátlövő Putics Barnával (Barcelona) vagy Ilyés Ferenccel (MKB Veszprém) olykor posztot cserélnek. „Akadtak kisebb gondjaim a vébéfelkészülés során, mert betegen, lázasan tértem haza Dániából – mondta Császár. – Hála Istennek minden rendbe jött, a gyakorlás utolsó hetére tökéletesen összeszedtem magam, visszanyertem az erőmet és a formámat. Horvátországban a legjobbak között szeretnénk végezni, ezért az utolsó erőnkig küzdünk. Helyezésről nem beszélnék, de a középdöntőbe minél több pontot akarunk vinni, s ez meghatározza a folytatást.