Mintha szándékosan leckéztetnék

Hogy bírja a megpróbál tatásokat?Hogy bírja a megpróbál tatásokat?

Sokat gondolkodtam azon, mitől nehezebb ez a verseny, mint az előzőek, s végül arra jutottam, Afrikában csak egyfelé lehet menni, mert arra van az út – itt lehetne többfelé, de nem, mi kiszáradt folyómedrekben autózunk, és kövekkel üttetjük az autónkat. Lelkileg azt a legnehezebb feldolgozni, hogy az ember érzi, direkt leckéztetik. És hiába gyönyörű az óceán, ha hatalmas hegyes sziklák vannak a partján, és az embernek nincs ideje nézelődni.

Volt két nap, amikor kormányszervó nélkül autózott. Elfáradt?

Fizikailag felkészültem, és a meleg sem visel meg annyira – nem esem ki az autóból, mint például a nyári portugál viadalon néhányan. S hogy mi van a lelkiekkel? Az ember arra is felkészül otthon, hogy hosszú lesz, pokoli nehéz – és azt is kapja, amit vár, mert ez tényleg az. A napi tíz óra az autóban még belefér, de nem tudom, többet hogyan bírnánk ki.

És az autó? Az hogy bírja?

Sohasem volt még ilyen jó, ezt már akkor tudtuk, amikor elindultunk Dél-Amerikába, hiszen a verseny előtt rengeteg fejlesztésen esett át. És szerencsére megbízható is. Vigyázok rá, ennek köszönhetően sokat kibír – mondta Liszi hétfőn, magyar idő szerint éjszaka, majd a keddi szakaszon rögtön egy súlyos technikai problémával találta szembe magát. Az ötödik kilométernél elrepedt a turbócső, s bár Fenesi Józseffel közösen megoldották a problémát, ez jó néhány órába telt, úgyhogy a kamionok között folytathatták a versenyt. Lapzártánkkor még az első ellenőrző ponton sem voltak túl.