Majd két évtizedes hátérrel, felnőttcsapatok kerettagjaként végigdolgozott felkészülési időszak tapasztalatával arra kértük – volna – a negyvenhez közelítő Dombi Tibort, hogy skicceljen fel egy olyan heti edzéstervet, amely szerinte megállná a helyét a profiknál. Érdekes, bizonyos elemeiben cseppet sem meglepő választ kaptunk.
„Minél több évet töltök a pályán, annál kevésbé tudom, mit kellene tenni – fedte fel kételyeit Dombi Tibor. – Egyszerűen nincsen általános recept, mindenki másra esküszik, országokon belül is hatalmas az eltérés. Nem tudom, hogy annak idején Németországban hány csapat alapozott úgy, ahogy mi a Frankfurttal. Felix Magath a majd kétórás tengerparti futásokra esküdött. Loholtunk a homokban. Utrechtben a technikai és a gyorsaságfejlesztő gyakorlatok vitték a prímet – mindmind labdával végzendő feladat volt, persze. Előfordult, hogy bemelegítés után kizárólag iramjáték jelentette a programot. És Debrecenben is más és más a módi. A jelenlegi rendszer jó, a feladatok változatosak, mindennek megvan az oka, hogy mit miért és miért úgy teszünk. Bartha Csaba érkezésével a szakmai stáb létszáma is gyarapodott, a tudása mellett a több szem többet lát elv is érvényesül. Több figyelem jut egy-egy játékosra, mindenki megtalálja a maga emberét – mármint az edzők közül –, akivel könnyebben szót ért. Az edzésterv készítését meghagynám nekik, ez az ő reszortjuk. Ha változtathatnék, egyénre szabottabbá tenném a gyakorlásokat, de ez az edzők számától, leterheltségétől függ, másrészt gyakran más szempontok is megkötik a kezüket. Például az időfaktor.”
