Ígéret van, pénz viszont nincs
Sisa Tibor iránytásával kedden a tizennegyedik és tizenötödik idei tréninget is maguk mögött hagyták a diósgyőri labdarúgók, a csapat gőzerővel készül a bajnokság tavaszi folytatására. Ha abból indulunk ki, hogy csak tizenhárom mezőnyjátékos volt a tréningen, azt is hihetnénk, néhányan a kerettagok közül nem öltöztek át – ami egyáltalán nem lett volnameglepetés.
S hogy miért nem?
Január 5-én, az idei első edzésen a DVTK játékosai sokadjára sem jutottak hozzá ahhoz az öszszeghez, amellyel a klub tartozik (a kifizetésére csak decemberben legalább három határidőt jelöltek meg a vezetők), s akkor úgy határoztak, még egy hétig hajlandók várni az őket megillető pénzre. Hétfőn a kifizetés ismét elmaradt, mi több, a klub irányítói közül senki sem tette tiszteletét az öltözőben, hogy legalább valamiféle magyarázattal szolgáljon. Igaz, egy közvetítő révén üzentek – Wicha József találkozott a labdarúgókkal, aki az őszi idény utolsó bajnoki mérkőzésén mezszponzorként segítette az együttest, s akinek szerepvállalására van némi esély a klubnál –, s további türelmet kértek. Maga a módszer finoman szólva is kritizálható, ugyanis nehezen hihető, hogy ebben a helyzetben a főnököknek fontosabb teendőjük akadt, mint párbeszéd a futballistákkal. Persze a Diósgyőrben pozícióban lévők bizonyára tudják, a játékosok nem magyarázatokat szeretnének hallani, nem újabb határidőre kíváncsiak – márpedig pénz hiányában mást egyelőre nem kaphatnak.
Kedden változott a helyzet, igaz, nem abban az értelemben, hogy a labdarúgók számlájára megérkezett a várva várt összeg.
A délelőtti gyakorlás után Dlusztus Imre ügyvezető beszélt a kerettagokkal, az a mondat azonban nem hangzott el a szájából, hogy megkezdődtek az átutalások. Az elöljáró ismét türelmet kért a jelenlévőktől, s arról tájékoztatta a futballistákat, hogy a klub csak egy hónap múlva tudja kifizetni a tartozásokat, s aki erről akar vele beszélni, kedden és szerdán teheti meg. Hogy a megbeszéléseken mi hangzik el, azt nem tudhatjuk, azonban a megbízott csapatkapitány, Tóth Mihály hétfői kijelentése, hogy – „elfogyott a türelem” –, sejtetni engedi, mélyreható változások is lehetnek a Diósgyőr keretében.
Tóth Mihály az ősszel 13 bajnoki találkozón hatszor volt eredményes, s merthogy nem készül a csapattal, többen tudni vélik, ő azért nem kezdte el felkészülést, mert nem kapta meg az őt megillető pénzt.
„Szerencsésnek tartom magam, hiszen rengeteg intelligens futballistával dolgozhattam a pályám során, és Tóth Mihálynak feltétlenül az első ötben van a helye – mondta Sisa Tibor, a DVTK vezetőedzője. – Nem azért nem gyakorolt az elmúlt héten, mert kombinált, hanem azért, mert beteg volt, és én tiltottam el az edzésektől.”
A DVTK házi gólkirálya ott volt a hétfői és keddi tréningen, ám arra nem vennénk mérget, hogy a bajnoki rajton is szerepel a csapatban. Jó néhány játékostársához hasonlóan neki is elege van már a hitegetésből, s ahogy már jeleztük, többen is a távozás mellett dönthetnek.
Sisa Tibor nem győzi hangsúlyozni, a rábízott játékosok a gondok ellenére koncentráltan, profi módon gyakorolnak, a jövővel kapcsolatban azonban mindanynyian bizonytalanok. Nem titok, a csapatra ráférne az erősítés (a szlovákiai Kovács Pál, a togói Teh Marco Nomo és a szerb Drasko Vojinovics Diósgyőrben készül), azonban nehezen hihető, hogy ebben a helyzetben bárkinek is vonzó lenne a DVTK. Ha pedig nem sikerül igazolni, ráadásul még távozók is lesznek, a jelenleg a 12. helyen álló csapat nem a mezőny első felét közelíti majd meg (ahogy azt remélik), hanem sokkal inkább a kiesés elkerüléséért küzd.
A helyzet kísérteties, mert mintha a Diósgyőr a Sopron útját járná...
Ott sem fizettek, a vezetők ott is mindig türelmet kértek, idővel ott is elfogyott a játékosok türelme, s nem edzettek, míg végül a csapatot kizárták a bajnokságból...
