Gátlástalanságra ítélve

„Kemény lesz” – mondta szintemindenki Győrben, amikor Dragoljub Bekvalacról faggattuk. Ránézésre nem tűnt annak azon a csípős reggelen, amikor megnéztük: milyen is egy igazi szerb tréning.

„Miután kiderült, olyan edző érkezik, akivel magam annak idején az OFK Beogradnál már dolgoztam, többen is megkérdezték, mire számíthatunk – mondta Szasa Sztevanovics, a szerb válogatott korábbi kapusa, aki immár 2004 óta meghatározó tagja a győri zöld-fehéreknek. – Mindenkinek azt mondtam,szigorú ember, de nem igazságtalan, fegyelmet tart, és jó erőben leszünk. Miután az edző egykor középső védő volt, Belgrádban tapasztalhattam, hogy a védekezést nagyon megszervezi, nekem szinte nem is kellett a kapuból irányítani a hátvédeket, mert mindenki tudta, mikor mi a dolga, hova kell helyezkedni.”

Gondolhatnánk, hogy mivel a kapus, illetve Zoran Supics és Bojan Brnovics honfitársa az új edzőnek, joggal bízhatnak némi „pozitív diszkriminációban”, de ezt éppen a szerb trió cáfolta. „Nincs kivételezés” – jelentették ki egybehangzóan. A pravoszláv karácsony január 7-én volt, de ez nem jelentette azt, hogy a szerb különítménynek ne kellett volna 8-án reggel ott lennie a győri öltözőben.

„Ha én itt tudok lenni, gondolom, önök is. Nekem is aznap volt karácsony…Természetesen megoldható, hogy önök ne legyenek ott a tréningen az ünnepet követő nap reggelén, ám ez esetben már nem én vagyok az edzőjük.”

Dragoljub Bekvalac csak enynyit mondott.

Megütközést keltett, hogy a szerb szakember – noha ez a szűken vett munkaköri leírásában nincsen benne – ott fagyoskodott a pálya szélén akkor is, amikor az ifjúsági vagy éppen a serdülőcsapat edzett. Senki sem lepődött volna meg, ha az általa megtartott gyakorlást követően a mínusz ötfokos hidegben ácsorgás helyett, inkább az edzői szobában egy kellemes tea mellett edzésterveket fabrikál, csakhogy „...tényleg érdekel, milyen munka zajlik, és én valóban arra szerződtem, hogy napi huszonnégy órában segítsem a győri futballt.”

Ha már itt tartunk: talán meglepő, de épp egy külföldről érkező szakember nyomatékosította: azon dolgozik, hogy idővel minél több magyar játékos legyen a csapatban. Kispadra légióst amúgy is felesleges hozni, erre csak akkor van szükség, ha egy adott poszton lényegesen jobb teljesítményre képes, mint a keret magyar tagjai. Idővel, írtuk, hiszen amióta Dragoljub Bekvalac az edző, a szerb Bojan Neziri, az észt Tarmo Kink és a grúz David Odikadze csatlakozott az ETO-hoz – de a győriek állítják, az immár Both József vezette akadémiáról két-három éven belül nemzetközi szintű játékosok kerülnek ki.

Az első héten tesztek egészítették ki az edzéseket, Dragoljub Bekvalac felmérte, ki mire képes gyorsaságban, erőnlétben – de hétfőn új hét kezdődött.

„Szerintem jelez valamit, hogy az első, amolyan felvezető hét után, amikor összegyűlt a keret, az első teljes edzésen kétszer harminc perc igen erős iramú futással nyitottunk – mondta BajzátPéter, amikor arról faggattuk, az új edzőn észrevette-e már, hogy más futballkultúrából érkezett. – Mindig jelezte, hogy éppen százhatvanas vagy százhetvenes pulzussal kell-e futni, és bizony az első igazi edzéshez képest meglehetősen nagy volt az iram, ez talán szokatlan volt. De nincs ezzel semmi probléma, hiszen a mi érdekünk, hogy a bajnoki mérkőzéseken jó erőben legyünk. Aki ismeri az edzőt, mondta, hogy erre készülhetünk. Emellett volt még futóiskola, majd emberelőnyös szituációban kellett a labdát megtartani: hat a négy ellen, hét az öt ellen játszottunk igen nagy területen, tehát ott is lehetett szaladgálni. Hogy milyen ember? Úgy tűnik, megtartja a három lépés távolságot, és csakis a munkára koncentrál.”

Apropó, Bajzát Péter. Szasa Sztevanovics mondta, hogy az OFK-ban a labda elvesztése után mindenkinek védekeznie kellett, de ez nem ízlett a csapat sztárcsatárának, aki úgy vélte, felőrli az energiáját a labda utáni hajsza, a bekkelés. „Rendben – mondta akkoriban Dragoljub Bekvalac, – megoldjuk tízen a védekezést, ha nincs nálunk a labda, nem kell egy lépést sem tenned. Egy feltétellel: ha legalább egy gólt rúgsz. Az első meccs után, amikor nem védekezel, és nem szerzel gólt, köteles leszel sprintelni a labdát birtokló védők felé.”

Egyszerű ez, mondhatja a kívülálló.

Jäkl Antal is amondó: az első edzések után is érződik, erős terhelést kapnak. A középpályás több száz felkészülési edzésen vett már részt, de mint mondta, ennyi idő után butaság lenne Dragoljub Bekvalacot bárkihez hasonlítani.

Fordítsunk egyet: eddig azt néztük, kinek milyen benyomása volt az edzőről – de milyenek Dragoljub Bekvalac tapasztalatai?

„A szerb klubokhoz képest a Győr jobban szervezett, igazi profi együttes – mondta a szakember. – Ez fontos: mert hiába jók a játékosok, erős a csapat, ha a klubot rosszul vezetik, az ugyanúgy kudarchoz vezethet, mint egy jól irányított klub rossz futballistákkal.”

Dragoljub Bekvalac képben van: DVD-n megnézte a Győr összes bajnoki mérkőzését, az UEFA-kupa-meccseket, mindenkiről tud mindent.

„Az a csapat, amelyik egyenlő partnere Stuttgartban a Bundesliga egyik éllovasának, sokra képes – elemzett DragoljubBekvalac. – Az tény, hogy Stark Péter kiesése nagyon érződött a védekezésen. Péter a pályán és az öltözőben is igazi vezéregyéniség, megjeleníti a klubot, meghatározó személyiség.”

Amikor arról kérdeztük az edzőt, szerinte mi lehetett a baj az őszi ETO-val, nem kívánta minősíteni elődje, Egervári Sándor munkáját. És mi a különbség a szerb és a magyar mentalitás között?

„Úgy láttam a magyar mecscseken, hogy itt mintha finomkodóak lennének a futballisták – mondta hosszas hallgatásután. – Itt is van szabálytalanság, van ütközés, de a szerb valahogy gátlástalanabb a szó jó értelmében, több csibészség van benne, és bizonyos határok között kíméletlenebb, ha a győzelemről van szó. Hogy értse: mintha sokkal keményebb lenne a kézfogásuk… Agresszívebb, a győzelmet kilencven percen át maximálisan akaró csapat lesz a Győr.”

Kihagyhatatlan: mint ismert, néhány napja a győri vezetők két, férfi nemiszervet ábrázoló rajzot találtak, a szakmai munka helyi megbecsültségét illusztrálandó. Noha Egervári Sándor tagadta, hogy ő lett volna az elkövető, Győrben kevesekben vannak kétségek a rajzoló személyét illetően. Dragoljub Bekvalactól megkérdeztük: szeret-e rajzolni?

„Csak a taktikai táblára – nevetett a szerb edző. – Tudja, engem is küldtek már el klubtól, tudom, mit érez az a tréner, aki nem folytathatja a munkáját. Nem jó, de ez a szakmával együtt jár. De nyugodjon meg, bármikor küldenek el, nem rajzolok semmit. Nincsenek művészi ambícióim…”