Még van miért visszavágni

A Vasas sportolóját nem kell bemutatni. Ugyan szerdán még csak 19 éves lesz , de már másfél éve felnőtt világbajnoknak mondhatja magát, ráadásul a felejthetetlen szentpétervári csapatdiadalnak főszereplője volt. Pekingben olimpikon volt, sőt ő jutott a legtovább egyéniben, bár ő sem túl messzire. A sok szomorúságot hozó 2008-as évnek a vége lett a legszebb: egyéniben és csapatban is magyar bajnok lett, s ahol karácsony előtt abbahagyta, ott folytatta az új évben – megnyerte a Héraklész junior-világkupát Budapesten.

Ezen a versenyen minden vágyad teljesült. Aranyérmes lettél, és revánsot vettél az orosz Borisz Szavicson…

Végre az ínséges időszak után a juniorok között is sikerült nagy eredményt elérnem. Nagyon örülök.

Már a selejtezőből is biztosan jutottál tovább.

A selejtező jól ment, a 128-as táblán nem is kellett vívnom, így másfél-két órás szünetet kaptam, és nehéz volt újra belelendülnöm. Ezután a hatvannégy között csak 15:12-re tudtam győzni.

A nap vége felé pedig jött két, egyetlen találattal megnyert asszó a negyeddöntőben és az elődöntőben.

A lengyel Regulewski ellen nem vártam, hogy ilyen nagy feladat lesz a továbbjutás. Nem figyeltem az elején, aztán 10:14-nél rájöttem, hogy meg kellene nyerni. Ekkor kezdtem száz százalékig profin gondolkozni és koncentrálni. Tudtam, hogy Szavics ellen nehéz lesz, ő az előző évben jó formában volt. Viszsza akartam neki vágni a kadét-világbajnoki döntőért is.

Finálébeli ellenfeled, Nydam máshogyan vívott, mint az európaiak?

Az amerikaiaknak nagyon kellemetlen a stílusuk, nem akarnak támadni, inkább hátrafelé dolgoznak. Nydam viszonylag ismeretlen volt köztük.

Pekingben egyéniben és csapatban is az amerikaiak jelentették a vesztünket. Ezzel az olimpiáért is visszavágtál nekik?

Nem, azért majd a felnőttversenyeken!