Túl kicsi a külföldi esernyő

Kívülről már könnyű rátekinteni a magyar profi bokszra?Kívülről már könnyű rátekinteni a magyar profi bokszra?

Amennyire ez egy síró és egy nevető szemmel lehetséges, igen. Amikor mi még eléggé aktívak voltunk, okosabbnál okosabb tanácsokat kaptam olyan emberektől, akik úgy gondolták, a bokszolók menedzselése hasonló, mint a futballé vagy a politikáé. Hogy ehhez is mindenki ért Magyarországon. A lelépésem óta eltelt két és fél év viszont rávilágított, hogy ez sem egyszerű, főleg úgy, hogy a magyar gazdaság sohasem volt versenyképes az angollal, a franciával vagy a némettel. Mi kellően megtámogattuk az eseményeinket, most azonban úgy tűnik, senki sem akar befektetni az ökölvívásba. Amikor visszavonultam, ütőképes állományt hagytam itt, Kovács Attila, Hóhér (Nagy József – A szerző) vagy Miló Viki alkalmas lett volna szerepe folytatására.

Építkezés helyett a külföldet választják

Ehhez képest…

Ehhez képest a jelenlegi menedzserek és promoterek inkább az egyszerű utat választják, és eladják külföldre jó mutatójú bokszolóikat. Úgy gondolkoznak, hogy itt vannak ezek a srácok, oké, gyorsan adjuk el őket, és keressünk egy kis pénzt. Nem arra törekszenek, hogy olyan anyagi hátteret teremtsenek, amellyel itthon is címmeccset szervezhetnek, és adott esetben kereskedelmi vagy tematikus csatornára is szert tehetnek.

Ilyenkor jöhet a „Ki a hibás?” kezdetű össznépi vetélkedő.

Elsősorban a promoter, mert a kínálatnak kell megteremtenie a keresletet. Most azoknak kellene megkeresniük a támogatói bázist, akik hajdan nekem tanácsokat adtak. Olyan háttér kell, amely elviszi őket a televíziós szerződésig, csakhogy ez befektetéssel jár.

Miközben ma a bokszban mindenki a saját rövid távú profitja maximalizálására törekszik.

Legalábbis azok, akik az elmúlt két, két és fél évben menedzsernek, promoternek vagy bárminek nevezték magukat. Nem értenek hozzá, egy bokszoló menedzselése nem abból áll, amit ők csinálnak. Kell hozzá szakmai háttér is. 2003 és 2006 között mindenki tudta, kicsoda Csábi, Csonttörő, Hóhér vagy Kovács Attila. Mondjon egy ökölvívót, aki itthon az elmúlt két évben elfogadható szintet ért el!

Passzolnék.

Na ugye. Ráadásul a régieket is kezdik elfelejteni, mert nem tudják őket karban- és fejben tartani. Nem is beszélve arról, hogy senki sem akar új brandet felépíteni.

A többség azt mondja, pénz nélkül nem lehet, és elkezd a tévére mutogatni.

Hülyeség. Csak takaró, semmi más. Mire én hajdan eljutottam a TV2-ig, és Csonttörő bokszolt volna Chacónnal, már interkontinentális bajnok volt. Addig tettem bele a pénzt a sajátomból. De előtte volt Gálfim, Kalocsaim és Bognárom, magyar szinten ők sem voltak rosszak, és nekik is itthon szerveztem címmérkőzéseket. Most sincs ördöngösség, csak szakmai háttér és anyagi bázis kell hozzá. Nem elég ismerni a bokszolókat, illetve néha megfőzni egy-egy mecénást.

Mi segítene?

Vérátömlesztés vagy újjászületés mindenképpen. De ez csak az életben maradáshoz elég. Van kereslet a bokszra, ez nem olyan, mint egy valóságshow, amely iksz év után lecseng. A stadionok megtelnek, a már negyven felé ballagó De La Hoya kedvéért legutóbb több mint egymillió ember fizetett elő a közvetítésre Amerikában. Kicsiben ez nálunk is mehet. Csak meg kell találni a megfelelő alanyokat. Ehhez meg alkalmas szakemberek kellenek. Szó sincs lehetetlen küldetésről, amely csak nekem sikerülhetett. Másnak is menne ez, csak akarni kell.

Bokszoló vagy szakember kell előbb?

Ha arra kérdezne rá, hogy van-e Magyarországon olyan bokszoló, akit be lehet futtatni…

Rákérdezek: van?

Határozottan azt mondom: van. A mai amatőrválogatottból néhányan megállnák a helyüket a profik között. Ezt annak ellenére állítom, hogy vagy másfél éve nem láttam a válogatottat. De annak idején tetszett Varga Miklós, Szili István, Szellő Imre és Darmos József produkciója is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többiek nem alkalmasak, de azt sem, hogy mindenki alkalmas rá.

A befektetés lényegtelen, a profit kiemelten fontos

Szépen csomagolja a véleményét, mint anno a portékáját. Mennyit segített, hogy saját, kevés eredményes bokszolóját úgy el tudta adni a tévének, mint az Universum Erdei Zsoltot az RTL Klubnak?

Állítólag van bennem egy kis kereskedővér. De ahhoz, hogy valamit el tudj adni, annak a vevő számára is értéket kell képviselnie. Én próbáltam készülni. Olvastam, kérdeztem, ezekre próbáltam építkezni. Abban például biztos vagyok, hogy a ma a szakmában tevékenykedők közül kevesen vannak felvértezve szakmai ismeretekkel. Ha például feldobom, hogy ki az a Primo Carnera, tízből legfeljebb egy mondja kapásból a helyes megoldást. De az is lehet, hogy egy Porsche Carrerára mutatnak rá… De ugyanezt eljátszhatjuk az Ali–Foremannel is. Sem az 1973, sem a Kinshasa nem stimmelne. Semmit sem jelent, hogy valaki bokszolt, vagy a boksszal foglalkozott. Én is vezetek már tíz-egynéhány éve, de valószínűleg sohasem leszek Alonso, Schumacher vagy Hamilton konkurense.

Azt sejteti, hogy bejöttek a bokszba azok, akik elsősorban kivenni akarnak onnan.

Így van. Nem alkalmasak a feladatra, meggyalázzák a menedzser vagy a promoter szót.

Öntisztító a rendszer?

Az. Előbb-utóbb belefáradnak, mert nincs meg a szakmai tudásuk, és nem tudnak profitot termelni. Ha meg tényleg megvan hozzá az agyagi tőkéjük, kérdezzenek és tanuljanak. Van néhány hozzáértő, így Kokó vagy Csötönyi Sándor, akiktől lehet kérdezni. És akik valószínűleg szívesen adnak tanácsot, mert ez az érdekük.

Szemétdomb már van, de a királyok hiányoznak

Mindenki királynak érzi magát a saját szemétdombján?

Szerintem tisztában vannak vele, hogy nem királyok. Legfeljebb van egy szemétdombjuk. Úgy gondolom, felmérték a helyzetüket. Félreértés ne essék, pályám elején én is sok bokszolót eladtam külföldre, de volt egy akkora hadseregem, amelynek a felét elvihettem külföldre, hogy pénzt keressek vele az itthon maradóknak. Közben meg kint felmértem a helyzetet és a potenciális ellenfeleket, aztán később akár itthon is össze tudtam ereszteni őket a védenceimmel. Most meg az a divat, hogy aki mozdítható, azt máris visszük külföldre. Aztán ott kiütéssel vagy pontozással kikapnak, gyorsan hazajönnek, kapnak egy négy- vagy hatmenetes meccset, hadd javuljon a rekordjuk, és irány újra a külföld. Itt szó sincs arról, hogy egy tehetséges bokszolóért feláldozunk hetet, csak hogy az az egy nyugodtan lépegessen előre, mert igazi gyöngyszem. Csak akkor működne jobban az egész, ha a promoterek nem csábulnának el, ha egy külföldi szervező ezer euróval többet kínál, mint amennyire ő eredetileg gondolt.

Erdei, illetve idővel talán Balzsay miatt érezhető-e egyfajta esernyőeffektus a magyar profi bunyóval kapcsolatban?

Biztosan. Ők az esernyővivők. Rajtuk kívül legfeljebb a két Bedák kerül képernyőre külföldön. Ha a magyarországi profi életről beszélünk, sajnos az esernyőn kívülre is esik az eső. Meg kell várni, amíg eláll, és utána talán lehet kezdeni veteményezni.