Téli alapozás a spórolás jegyében

kedvelték, magától értetődő, hogy vége lett...)

Körkérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, ki, hol és mennyiért gyűjt erőt a május 30-ig tartó bajnoki szezonra.

Nagy titkok nincsenek: a pénz határoz meg mindent.

A legtöbbet az Újpest költ, a lila-fehérek 20 milliót fordítanak arra, hogy optimális erőben utazzanak Nyíregyházára az idénynyitón, de talán csak látszólagos, hogy ez a legköltségesebb felkészülés. Sok más együtteshez hasonlóan ugyanis Szentes Lázár legénysége is visszatérő vendégnek számít, az Újpest ugyanis a nyáron Bükfürdőn, ötcsillagos szállodában készült, és most is felkeresi a luxushotelt. Ám az sem titok, hogy a büki létesítmény az Újpest tulajdonosa cégének érdekeltségi körébe tartozik, így ez a kirándulás nem terheli meg annyira a klubkasszát. Az angliai utazás már annál inkább. Ugyanakkor az is látszik: míg nyolc-tíz éve ebben az időszakban Ciprus volt a magyar futballcsapatok közkedvelt téli állomáshelye, Törökország e tekintetben megelőzte a kis szigetországot. Antalya és környéke a Debrecen, a Győr, a Haladás és talán a ZTE számára is vonzó lehet, nem titkoltan azért, mert a jó minőségű, nyáron turistáktól hemzsegő szállodák ilyenkor olcsóbbak, ráadásul még télen is kellemesnek mondható időjárási körülmények között, jó pályákon lehet edzeni.

A másik véglet a DVTK, a Kaposvár, a Kecskemét, a Nyíregyháza: otthon, édes otthon. Van, ahol szemérmesen titkolják, máshol nem szégyellik, nincs pénz, ezért jó lesz a saját edzőpálya vagy éppen a tornaterem (a Rákóczinál különösen, ha Prukner László civil munkahelyén, a helyi gimnáziumban lenne az edzés, a szakember csak lesétálna a tanári szobából foglalkozást tartani). Az amúgy is pénzszűkében lévő magyar csapatokat is elérheti a világgazdasági válság, így nem véletlen, hogy a legtöbb gárda ott spórol, ahol tud, és reménykedik abban, hogy a január nem lesz olyan fagyos és havas, hogy lehetetlenné tegye a felkészülést – aligha meglepő, hogy a mezőny harmada tavaszig repülőgépet, napsütést legfeljebb az interneten láthat.

Azt mondják: futni mindenhol lehet, de a minőségi munkához minőségi feltételek is kellenek. Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy mennyire hasznos és egészséges a műfüves pályák használata (szerencsére vannak pozitív példák, a korábbi, gyenge minőségű, ízületkoptató, ínszalagszaggató műfüvek helyett ma már egyre több a kifogástalan színvonalú: a budafoki, a budaörsi és még sok másik, ezek persze telt házzal üzemelnek ilyenkor), de az elkövetkező hetekben alighanem elkerülhetetlen lesz a műfű használata.

A bérleti díjat megspórolja például a Bp. Honvéd, mivel a Bozsik-stadion és környezete megújításának jegyében immár saját műfüves pályája van, ha akar, napestig edzhet rajta, így Pölöskei Gábor csapatának nem kell utaznia. A szépen felújított székesfehérvári stadionban is lehet télen dolgozni, így a piros-kékek sem utaznak a tervek szerint. A monotónia azonban ilyen hosszú időn át a munka rovására mehet, így van, aki a környezetváltozást, az új impulzust tartja szem előtt: ezt figyelembe véve aligha véletlen, hogy Gellei Imre csapata, a paksi tréningek mellett, Tatán és a horvátországi Porecben is edzőtáborozik.

Siófokon disznóvágással indul az év, abban a reményben, hogy nem a kiesés ellen harcoló játékosokat csúfolják majd „hurkáknak”…