Nadrágszíj-hadművelet

Mire ez a nagy sietség?Mire ez a nagy sietség?

Éppen egy hónapja kapták meg a szabadságot játékosaim – mondta Prukner László. – Mi a többieknél néhány nappal korábban játszottuk le aktuális Ligakupa-meccsünket, így már december harmadikán elengedhettem pihenőre a fiúkat. Egy hónap elegendő idő arra, hogy regenerálódjanak. Persze mindenkitől úgy köszöntem el, hogy a kezébe nyomtam az edzéstervet és egy olyan Polar órát, amellyel egyrészt a pulzusukat mérhetik, másrészt a szerkezet minden mozgást, tréninget rögzít.

Nem bízik a játékosaiban?

Dehogynem. Felnőtt emberek, pontosan tudják, hogy a futballból élnek. Ezért ha az edző azt mondja nekik, hogy a pihenőidő alatt is mozogjanak legalább hetente háromszor, ússzanak, fallabdázzanak, teniszezzenek, fussanak vagy éppen kispályázzanak, ezt meg is teszik. Nincs nekem semmi gondom játékosaim hozzáállásával.

Akkor bízik abban is, hogy a csapat még a hetedik helynél is előrébb végez?

Mindig, mindenhol győzni szeretnék, de tisztában kell lenni a realitásokkal. Most inkább abban bízom, hogy a tavaszt tisztességesen végig tudjuk dolgozni, s nem lesznek anyagi problémáink.

Hónapok óta hallani, hogy súlyos gondok nyomasztják a Rákóczit, ráadásul nyakunkon a válság, így a helyzet még kritikusabb. Igaz, hogy még a névadó szponzor sem fizet immár több mint egy éve?

Ebbe nem szeretnék belemenni. Elismerem, valóban nehéz helyzetben vagyunk, úgy is mondhatnám, ha a Rákóczinál még jobban össze kell húzni a nadrágszíjat, itt nem lesz csapat. Van olyan futballistám, aki havi százezer forintból él.

Erre mondhatja most egy tisztességes mesterember, sőt még egy diplomás pedagógus is, hogy bárcsak én keresnék annyit...

Félre ne értse, pontosan tisztában vagyok a viszonyokkal. Magam gimnáziumi tanárként havi száztizenötezer forintot keresek. Tény, hogy a játékosoknak meg kell becsülniük még azt a keveset is, amit kapnak. De azért valamit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a magyar futballt rengeteg kritika éri, s ezalól mi, edzők sem vagyunk kivételek. Csakhogy akik követelnek tőlünk, teremtsék is meg a megfelelő feltételrendszert. Meglepve, már-már megdöbbenve olvastam a közelmúltban egy interjút, amelyben az egyik futballvezető fűtött pályákról, ismert külföldi edzőkről és importált sztárjátékosokról beszélt a magyar labdarúgás jövőjével kapcsolatban. Minek ámítani bárkit, amikor nemhogy a pályák fűtésére, de még gyeptéglázásra sincs pénz?

Továbbra sem tudják, hogy itthon vagy külföldön készül a Rákóczi?

Szerencsére van a városban műfüves pálya, találunk tornatermet és konditermet is. Ha sikerül úgymond összekoldulnunk a pénzt, egy hétre elmegyünk Horvátországba. Igazolni nem tudunk, négy labdarúgót elküldtünk, helyettük ifistákkal töltjük fel a keretet. Tesszük tovább a dolgunkat, a hetedik hely nem rossz eredmény, innen próbálunk meg továbblépni.

Nincs önben félelem, nem tart attól, hogy csapata kilátástalan helyzetbe kerül az anyagi gondok miatt?

Még egyszer mondom, borzasztóan nehéz helyzetben vagyunk. Ha nem segítene a város, az önkormányzat, nem lenne együttes Kaposváron. Nincsenek támogatóink, nincs magántőke, amely pénzt fektetne itt a futballba. Kellene a pénz nekünk is, de nem a játékosok kiemelt premizálására, zsebbe csúsztatott prémiumra, hanem orvosi háttérre, megfelelő pályákra. Akkor talán mi is azt éreznénk, hogy profi futballcsapat vagyunk.