Eszeveszett száguldás a pampákon

Szerencsére megúszták, Peterhansel viszont veszített jócskán, a szakaszt a katari Nasszer Al-Attijah nyerte meg Sainz előtt. Vagyis ahogyan az várható volt, a ralisoké lett ez a nap.

A magyarok közül Szalay Balázs és Bunkoczi László elképesztően gyors volt. A 15. helyen értek célba, ami figyelembe véve, hogy a komplett nemzetközi élmezőny elrajtolt a szakaszon, egyszerűen parádés. Úgy meg aztán végképp, hogy a pilótának már a rajttól kezdve folyamatosan fájt a gyomra – amikor beért a táborba, sokáig megszólalni sem tudott, csak kért egy ágyat, és lefeküdt az árnyékba. Örömtáncról tehát szó sem volt.

„Hosszú egyenesek, por, alattomos kanyarok – így lehetne röviden összefoglalni ezt a mai napot – mondta Bunkoczi, miközben Szalay próbálta összeszedni magát. – Nyolcvan kilométert tettem meg két Buggy mögött, amelyeket az első ellenőrző ponton sikerült megelőzni, de azután meg – körülbelül a szakasz felénél – utolértük a motorosokat. A tempó egyébként eléggé húzós volt: először azt fogadtuk meg, hogy nem megyünk 160 fölötti tempóban, majd azt, hogy nem megyünk 170 fölött, s végül azt sikerült betartani, hogy nem megyünk 180-nál gyorsabban. Az eredményre büszke vagyok, sohasem volt még ennyire jó részidőnk, amikor a teljes mezőny versenyben volt.”

Palik László és Darázsi Gábor a 25. pozícióban végzett – és nem mondhatott mást, folyamatosan állt a gázon. A táv felénél ők is utolérték a motorosokat, s a pilóta saját bevallása szerint attól kezdve azon gondolkodott, vajon normális-e, amit csinál. Nevezetesen, hogy meglehetősen korlátozott látási viszonyok között (konkrétan borzalmas porban) áll a gázon, és próbálja eltalálni a kanyarokat.

„Az utolsó negyven kilométeren ráadásul megérkeztem Yvan Müller mögé, aki a szakasz végéig nem volt hajlandó elengedni, úgyhogy nem volt mit tenni, mentem a porában. Egyébként esküdni mernék rá, hogy a ralivilágbajnokságon utólag kivették volna ezt a szakaszt a túl magas átlagsebesség miatt, pedig ott nem ismeretlen pályán zajlanak a viadalok…” – mondta Palik László.

A harmadik magyar autós párosnak, Liszi Lászlónak és Fenesi Józsefnek meggyűlt a baja a hőséggel. Miközben az elmúlt napokban hűvös idő volt Buenos Aires-ben, a verseny napja meghozta a jó időt. Talán túl jót is. Lisziéknek a nagy melegben defektes lett az egyik kerekük, azt még bent a szakaszon kicserélték. Ám nemcsak ez jelentett tortúrát számukra, hanem az is, hogy szűk volt az út, alig tudtak félreállni.

Hasonló gondokkal küszködtek a motorosok – amint az a fentiekből kiderül. Jó néhányan hátrányba is kerültek az esélyesek közül… Könnyebb felsorolni, hogy ki nem kapott defektet, mint hogy ki kapott. Marc Coma a szerencsések közé tartozott, de a korábbi győztes Cyril Despres például nem, mint ahogy az egyik nagy esélyesnek tartott David Casteu sem.

Dési János azt mondja, a szemét viselte meg a legjobban a szelektív – a porban ugyanis nagyon nehéz volt tájékozódni és egyáltalán – látni.

„Volt, hogy százötven-százhatvannal mentem perceken keresztül, és nem kellett elvenni a gázt. Aztán utána beértem a porba, és visszavettem a gázt. Veszélyes volt, de ha figyelt az ember, el tudta kerülni a bajt. A román srác például hatalmasat esett, megálltam, pofozgattam, összeszedtem a holmiját, de elég rosszul volt, remélem nem lesz baja” – mondta Dési, aki az 55. helyezéssel tökéletesen elégedett volt.

Az erőltetett menet vasárnap folytatódik: immár ismerősebb terepen, homokon. Bár ahogy Peterhansel mondta: itt a homok is csak azt eredményezi, hogy az ember semmit sem lát a szakaszon…

Szóval szemernyit sem lesz könnyebb, de nem is azért jöttek ide, hogy könnyű dolguk legyen.