A hős Berlinben játszik

Axel Kruse vállát novemberben kocogtatta meg Dárdai Pál: „Te, Axel, nem lenne kedved december huszonyolcadikán Pécsett focizni?”

S – most kapaszkodjanak meg – Axelnek volt. „Palitól tudom, hogy az idén harmadszorra rendezik meg a tornát, és arra gondolt, ezúttal néhány korábbi Hertha-játékost is idecsábít – elvenítette fel az ominózus vállkocogtatást a Lauber Dezső nevét viselő városi sportcsarnok folyosóján a Berlinben két részletben, összesen öt évig futballozó német vendég. – Tulajdonképpen ennyi elég isvolt ahhoz, hogy igennel feleljek a kérdésre, hiszen futballozni a mai napig, negyvenegy éves fejjel is imádok, arról nem beszélve, hogy Pali nekem jelent annyit: ha hív, akkor jövök.”

Hogy ezt megértsük: amint azt az immár tv-producerként ténykedő Axel Kruse elmondta, amikor 1996 decemberében a fiatal magyar legény belépett a Hertha öltözőjébe, ő már nemcsak a helyiséget, hanem Berlin összes zegét-zugát ismerte, így mindent megtett azért, hogy az ifjú magyar tehetség minél hamarabb beilleszkedjen a csapatba.

„Olyan alázattal viseltetett a futball iránt, hogy már az első percben lerítt róla, idővel nagy erőssége lehet a Herthának – és tessék, hamarosan az is lett – fogalmazott Axel Kruse. – Tizenkét éve szolgálja a klubot, már csak ezért is megemelem a kalapom előtte. Sajnos most már ott tartunk, hogy egy magát profinak tartó játékos azért képes máshová igazolni, mert egy euróval többet kínálnak neki, de szerencsére ennek az ellenkezőjére is van példa: lám, Pali már a Hertha őskövületének számít. Tizenkét év egy helyen! Hatalmas dolog ez, kérem szépen! Minden tiszteletem az övé!

Mivel az összes hazai meccsen az olimpiai stadion lelátóján ülök, elhihetik nekem, hogy a szurkolók rajonganak érte. Magyarországon talán nem is érzékelik, mekkora sztár ő mifelénk. Nem túlzás: Berlinben manapság ő a hős.”

A labdarúgó-pályafutása befejeztével amerikai futballistának szerződő, a Berlin Thunderben két esztendőn át rúgójátékosként tündöklő – „Legalább nem volt baj, ha a léc fölé rúgtam a labdát...” – Axel Kruse ismerős társakat kapott Pécsen: a volt „kollégák” közül Hendrik Herzoggal, Christian Fährmann-nal és Sixten Veittel, no meg Dárdai Pállal lehetett egy csapatban.

„Miközben Magyarországra repültünk, a többiek elárulták, hogy ők sem hezitáltak, amikor Pali megkereste őket – magyarázta a támadó. – Karácsony és szilveszter között mindannyian szabadságon vagyunk, bőven belefér az időnkbe, hogy eljöjjünk Pécsre. Csak azt sajnálom, hogy fájó torkom miatt a szombat esti összetartáson nem tudtam annyi bort inni, mint társaim...”

A villányi Kecskés pincészetben tett látogatás során – szemtanúk egybehangzó állítása szerint – Axel Kruse szeme könnybe lábadt, midőn kiürített egy pálinkáspoharat. Az érintett nem tagadta, hogy így volt: „Pali azt mondta, ennél jobb gyógyszer nem létezik, és lehet ebben valami, mert ugyan bivalyerős volt a snapsz, másnap reggel úgy ébredtem, hogy nem is kapar annyira a torkom...”

A Bundesliga-Lancast néven szereplő együttes ugyan nem titkoltan azzal a céllal vágott neki a tornának, hogy hazaviszi a győztesnek járó kupát (hiába, a német mentalitás...), végül be kellett érnie a negyedik hellyel.

„Jó lett volna nyerni, de tragédia azért nem történt – mosolygott a helyosztót követően Axel Kruse. – Vigasznak különben is megteszi,hogy a légkör csodás volt, ráadásul úgy éreztem magam, mint régen a Herthában: a fiatalokkal élmény volt focizni. Még Palin sem lehetett észrevenni, hogy amióta megismertem, tizenkét évet öregedett...”