„Karakteres személyi ség, mindig jól kijöttem vele. Érdekes lesz újra találkozni Joséval” – kommentálta a nyoni Bajnokok Ligája-sorsolást Sir Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere. Sokkal több vidámságot nehéz lett volna a skótból kicsalni, elvégre ki örül annak, ha csapata már a legjobb 16 között belefut egyik legerősebbnek tartott kihívójába, az olasz Serie A-t három éve uraló Internazionaléba… Persze a két edzőguru, Ferguson és Mourinho az MU és a Chelsea főnökeként nem volt mindig ilyen jó viszonyban, mert ha nem is vívtak egymással állandó nyilatkozatháborút, mint tette azt a skót Arsene Wengerrel, az Arsenal trénerével, a végén már az is nagy eredménynek számított, hogy a kölcsönös tisztelet jellemezte a viszonyukat.
A pályán (a Stamford Bridge-en, az Old Traffordon, a Wembleyben) négy sorozatban (bajnokság, FA- és Ligakupa, Community Shield) összesen tízszer találkoztak, és óriási a portugál edző fölénye. Ferguson mindössze egyszer, 2005. november hatodikán a Premier League-ben tudta megverni Mourinho csapatát (1–0), ezen kívül négy döntetlent és öt vereséget kellett elkönyvelnie. Aligha véletlen, hogy Mourinho már napok óta hangoztatta, angol csapattal akar randevúzni, és azt sem bánja, ha a Manchester kerül az útjába. Ennél jobb alkalom meg aligha kínálkozik arra, hogy az Inter folytassa a leszámolást a vele kapcsolatban a nemzetközi porondon egyre gyakrabban emlegetett „örök ígéret” átkával. De a „vörös ördögöknek” sem kell jobb lehetőség bizonyítani, hogy ők lehetnek az elsők, akik megtörik a BL-címvédőt sújtó átkot, és a sorozatban elsőként védik meg címüket.
Nem csupán Mourinho tér azonban vissza olasz csapat élén Angliába, hanem londoni elődje, Claudio Ranieri is, aki a Juventusszal próbál meg életben maradni egykori csapatával szemben. „Nem aggódom a fogadtatás miatt. Négy évet nem lehet elfelejteni, nekem legalábbis nem sikerült. És szerintem a Chelsea szurkolóinak sem” – mondta az olasz bajnokság második helyezettjének trénere.
A nagy visszatérések harmadik felvonásában is érintett angol gárda, a Liverpool, amely a Premier League képviselői közül egyedüliként nem a Serie A-ból kapott vetélytársat. De ennek aligha örül, mert a Real Madridot „rendelte” neki Bruno Conti, a Roma egykori középpályása. A csata Rafa Benítezben ébreszthet emlékeket, mert ő irányította a királyi gárda fiókcsapatát, a Real Madrid B-t, valamint az U19-es együttest, emellett Vicente del Bosque segédjeként is dolgozott, nem utolsósorban pedig madridi születésű. Az meg már csak extra adalék, hogy a Real–Liverpool az európai kupaporond második legrangosabb párharca, összesen 14 BEK-/BL-trófea (kilenc a Realé, öt a Poolé) találkozik, ennél „gazdagabb” csak a Real–Milan párosítás lenne, mert ott az olasz gárda hét serleget tenne a közösbe.
