A szponzorok utána sem jöttek. Bár a helyszínen kaptam ígéreteket, utána ezeket el is felejtették – ettől még persze nagyon büszke voltam arra, hogy a nagy nevek mellé felkerülhetett az enyém is a vándorserlegre, amely egy évig nálam volt. Azóta a gála ötvenéves jubileumán voltam ott Kovács Antallal, ott is nagyon jól éreztem magam. Az Atomerőműnek köszönhetően nem panaszkodhattam, de egyéni szponzorom nem volt, vidéki sportolóként nem vagyok annyira a kirakatban. Bizonyára azok profitálhatnak belőle, akiknek eleve népszerű a sportáguk – Cseh Lászlóra vagy Talmácsi Gáborra gondolok, igaz, nekik eddig is voltak támogatóik. Persze ha például dzsúdós az év sportolója, az elismerés jót tesz az egész sportágnak, felkapják az emberek a fejüket, és segíthetnek is.