Jövőkép

Most felejtsük el, hány és hány tervrajzot, makettet, kisfilmet, majd semmivé foszlott rekonstrukciókat láttunk.
Volt, elmúlt.

Ehelyett kezdjünk el bizakodni. Csütörtök délután a budai Várban olyan esemény történt, amely alapjaiban változtathatja meg a magyar labdarúgást. A sokat kritizált (megvádolt...) angolok tartottak sajtótájékoztatót csapatukkal, a Ferencvárossal kapcsolatban. Az eseményre igyekvő újságírók némelyikének talán még az is megfordult a fejében, hogy majd bejelentik: hölgyeim és uraim, sajnálattal közöljük, a világgazdasági válság nemcsak az izlandi bálnavadászokat, hanem a Ferencváros jövőjét is érinti.
Szó sem volt ilyesmiről.

Ehelyett látványos jövőképet vázolt fel a Fradi vezérkara, megtudhattuk, hogy nagyjából ötven-hatvanmillió euróból építenek új stadiont, amelynek rögvest megmutatták a terveit. Ha azt írjuk, hogy ez egyelőre csak szóban készülő létesítmény méltó a klub legendájához, a névadóhoz, Albert Flóriánhoz, akkor szerényen fogalmazunk. Ha felépül az új aréna, olyan lesz Budapest központjában, mint egy űrállomás: csodájára jár mindenki.

Fedett nézőtér, fűthető játéktér (alighanem korszerűbb lesz, mint annak idején a Honvéd-pálya, mert amikor bekapcsolták a gyep fűtését, leállt az áramszolgáltatás a Havanna-lakótelepen...), és csillogó-villogó környezet. Olyan, amely egy európai porondra igyekvő csapathoz illik. A Fradira még legyintenek, a Fradit még sajnálják, a Fradit még kinevetik (jelen pillanatban aligha méltó az NB II és a játékoskeret a klub hagyományaihoz...), ám ha az angolok betartják azt, amit ígértek, márpedig eddig így tettek – akkor megismételhető lesz az 1995-ös BL-szereplés, s megint jöhet a Real Madrid vagy az Ajax.

Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, annyi szent – mást úgysem tehetünk, mint bízunk.
Bízunk azokban, akik még mindig üzletet látnak a magyar futballban, s akiknek van pénzük hozzá. A gyönyörű tervek mellé már csak jó futballisták kellenének.