Sértődésről szó sincs

Pontosan.

Lépjünk vissza a statisztikaszagú, kekszszárazságú értékeléshez. Mi a hozadéka mondjuk az ezüstérmes pozíciónak?

Maradjunk az axiómáknál: a fent sorolt eredménysor sem hozott több nézőt a Szusza Ferenc Stadionba. A csapat mérkőzéseit a helyszínen megnéző szurkolóink körülbelül egyharmada, nagyjából ezer drukker a fehérvári 0–0-s összecsapásunkon tömören, hovatovább állandósult szókapcsolattal véleményezte a produkciót. Nincs sértődés, üzenetként értékelem a hangjukat, ez a véleményük. Mindamellett szubjektíven már csak ezért sem értékelek: nem púderezek egyik oldalra sem. Az ősz folyamán kétszer hallottuk tőlük, hogy jól dolgoztunk. Mi a cél? Az, hogy elégedettek legyenek, meg akarunk felelni az igényeknek. Ebből a visszajelzésből akarunk többet. Ha lesz eredmény, nyilván újrafogalmazzák a véleményüket, tapsolnak, vagy több fizető nézője lesz az Újpest hazai találkozóinak. És nem azt kapjuk vissza, hogy ez kevés volt… Előfordult már a praxisomban, hogy azt mondtam: én ebből nem kérek, köszönöm, elég volt. Most szó sincs ilyesmiről. Hát, ez lenne az én őszértékelőm.

Azért akadt olyan összecsapásuk a bajnokságban, amire – kifelé is – büszke valamelyest?

Hazai pályán az MTK, a Kaposvár és a Kecskemét elleni mérkőzések után éreztem a jól végzett munka örömét, megcsináltuk, amit akartunk. Ezeken a találkozókon m á s - m á s szemszögből, de jó néhány pozitívumot tapasztaltam. Idegenbeli fellépéseink közül Debrecenben egységesek, maszszívak voltunk, a REAC elleni találkozó meg sima volt. Ha a tizenötös számból öt átviszi a lécet, szerintem pozitívnak minősíthető az összkép – az utolsó mondatomat mindamellett más már gond nélkül „púdernek” vélheti.