Mosolyogtak, aztán szenvedtek

A 92. percben kapott góllal vesztett a Hoffenheim a Bayern München otthonában, és Lőw Zsolt szerint emiatt óriási a csalódottság az újonc listavezető táborában.

Hosszú volt az út hazáig?

Repülővel negyven-ötven perc alatt megúsztuk.

Nem erre gondoltam.

Ja, úgy igen. Borzasztóan csalódottak voltunk. Mindent megtettünk a sikerért, illetve az egy pontért, de ez is kevés volt. Még akkor is csalódottak vagyunk, ha tudjuk, nem a Bayern ellen játszottunk a legjobban ebben a szezonban. Vezettünk, a bajorok kinyíltak, voltak újabb lehetőségeink is, aztán egy pillanatnyi kihagyás mindent megváltoztatott. Bengedtük Lahmot középre, a labda meg bevánszorgott a kapunkba. Utána meg várható volt, hogy a Bayern „felbillenti” a pályát.

A kispadról milyen érzés volt végignézni az utolsó perceket?

Azt nem tudom, mert akkor a kapu mögött mozogtunk. Az első félidőben jól éreztem magam, a gólnál közösen ünnepeltünk, aztán melegítés közben próbáltuk biztatni a többieket. A végén pedig kellemetlen és tehetetlen érzés lett úrrá rajtunk. Addig mosolyogva hallgattuk, miket kiabálnak be nekünk a szurkolók, de a végén már ők mosolyogtak rajtunk. Vagy inkább röhögtek…

Létezik a Bayern-mítosz?

Valami lehet benne. Legyen bármilyen nehéz szezonja, a Bayern a végére mindig odaér a mezőny elejére. Most is nüanszokon múlt a meccs, és behúzta. Elképesztő, mennyire összpontosít az ilyen találkozókon, nem tudom, minek köszönhető, de félelmetes.

Egy kiscsapat mennyit tanulhat az ilyen ütközetekből?

Az edzőnk szerint fontos lépcsőfok lesz a fejlődésünkben. Helytálltunk egy óriási felvezetéssel kísért csúcsrangadón, ehhez lehet mérni bennünket a jövőben.

Most megfeleltek?

Végig partiban voltunk a Bayernnel, amely évtizedek óta meghatározó szereplője a világfutballnak. Mi még kicsik vagyunk, de jó úton járunk.