Elfáradt a Fradi
Képes lesz-e a Ferencváros két nap alatt legyőzni az Egert és a Vasast? Már az első diadal is bravúr volt, ám a második siker egyenesen a csoda kategóriájába tartozott volna – ehhez képest a zöld-fehérek a lábukban és kezükben a pénteki csatával szombaton ott folytatták, ahol az előző nap abbahagyták. Pedig a Vasas tisztában volt azzal, hogy nem szabad félvállról vennie a tabellán második Fradit. Nem tudtuk, mennyit vett ki a hazaiakból a pénteki remeklés, viszont biztosnak tűnt, ha a meccs első részében képesek előnybe kerülni, az lélektanilag óriási pluszt jelenthet számukra.
A Ferencváros ezúttal is igyekezett precízen, pontosan védekezni, és akárcsak az Eger ellen, a Vasassal szemben is többnyire kiválóan fogták a bekkek a rivális centerét, Kis Gábort, aki a nyakát fájlaló Vörös Viktor távollétében a megszokottnál hosszabb időn át birkózott a kapu előtt. Támadásban is jól teljesített a Fradi, a második negyedben kétszer is háromgólos előnyt harcolt ki – utóbbit szó szerint kell érteni, a mostanában megszokotthoz képest talán keményebben romboltak hátul játékosai. A nagyszünet előtt egy másodperccel Steinmetz Barnabás értékesített egy fórt, ez pedig igen fontos volt, hiszen így kettőre csökkent a Vasas hátránya. A piros-kékek ráadásul nem estek az Eger hibájába, a meccs második felére jelentősen feljavult a teljesítményük, sokkal pontosabban támadtak, és jóval keményebben védekeztek. Közben a zöld-fehérek rohamosan fáradtak – ezt bizonyította, hogy több mint 11 percen keresztül gólképtelenek voltak. A fáradtság persze érthető, mivel az Eger legyőzése rengeteget kivett a csapatból. Dávid Zoltán második gólja után még felcsillant a remény a Fradi előtt, ám Varga Dénes újabb ötméterese (az elsőt valami hihetetlen módon, a labdarúgó Panenkát idéző mozdulattal löbbölte Jászberényi Gábor kapujába), majd Katonás Gergő második eredményes megúszása végképp eldöntötte a mérkőzést, második félidei jó játékával a Vasas érvényesítette a papírformát.
A Kis Gáborról szóló írásunkat a 20. oldalon olvashatják
