Edzősirató
Az eredmények mégsem jöttek, talán a legutóbbi bronzérem kárpótolta valamelyest a győri szurkolókat az elmúlt évek keservei miatt. De most megint edzőt kellene találni. Lehetőség szerint fiatal, ambiciózus szakembert. Apró szépséghiba, hogy nincs ilyen. Jelenleg hetven pro licences képesítésű szakemberrel büszkélkedhetünk, nagy valószínűséggel mégsem közülük választ a győri tulajdonos. A szakma szégyene ez a helyzet.
Úgy telnek az esztendők, hogy elvétve robban be a köztudatba egy-egy tehetségesnek vélt tréner – a kispadon szinte kivétel nélkül mindenhol a régi kipróbált edzők ülnek. Ha valahol befucscsol a szakmai munka, a csapat hátrafelé támad, a játékosok pontos passzok helyett a stadion mögötti rekettyésbe rugdossák a lasztit, jön az edzőcsere, és szinte mindig ugyanazok a nevek bukkannak fel a jelöltek között.
Mondom, valami nagyon nem stimmel az edzőképzésben Magyarországon. Ha az illetékesek most azzal érvelnek, minek az újabb negatív cikk, mire föl a sokadik kritikus mondat, amikor a magyar válogatott dicséretesen szerepel a világbajnoki selejtezőkön, és tovább is juthat, arra az a válasz: a nemzeti csapatot holland szakember irányítja, a keret tagjai pedig külföldön futballoznak. A válogatottnak némi túlzással semmi köze sincs a magyar futballhoz.
De visszatérve a Győrre: az sem véletlen, hogy az ETO háza táján olyan edzők neve vetődött fel, akik máshol már bizonyítottak: Csertői Aurél Szombathelyen is kiváló munkát végez, Prukner Lászlónak pedig előbb-utóbb szobra lesz a kaposvári főtéren, évről évre sikeresen épít új csapatot. A két szakember természetesen foglalt, így Győrött is elsősorban külföldön keresgélnek tovább. A jelöltek között, úgy hírlik, van szerb, cseh, sőt holland szakember is. Nyakunkon a gazdasági válság, több futballcsapatot fenyeget az összeomlás veszélye. De talán még ennél is nagyobb baj, hogy nálunk nemcsak anyagi, hanem szakmai csődről is beszélnünk kell.
Legfrissebb hírek
