Nevetésből lett sírás
Átigazol a Ferencvárosba? Átigazol a Ferencvárosba?
Nem tudok róla. Most még nem – válaszolt Urbán Gábor. – Bár az MTK üzletpolitikáját ismerve még ez sem zárható ki. Nálunk mindenki eladó, ezt a vezetők sem titkolják, így nem tudni, ki megy és ki marad. Ami a Fradit illeti, tíz évet futballoztam zöld-fehérben, s bevallom, van bennem némi tüske…
Miért?
Szerettem a Fradit, imádtam ott futballozni. Tizennégy éves lehettem, amikor a Népligetben az MTK ellen játszottunk bajnoki meccset. Nyertünk három egyre, én kettőt rúgtam. Néhány nappal később megkerestek a kék-fehérektől, s felajánlották, igazoljak hozzájuk, így bekerülhetek az agárdi focisuliba. Csábító ajánlat volt, de ha akkor azt mondják nekem a Fradiban: ugyan, kölyök, neked itt a helyed, biztos maradok. Senki sem marasztalt, senkit sem érdekelt, hogy én esetleg a riválishoz kerülök. Így lettem MTK-s.
Gondolom, a tavaszi bajnoki cím ünneplése közepette pezsgővel a kézben aligha bánta meg a váltást.
Az fantasztikus élmény volt! Magunk sem hittünk benne, hogy bajnokok lehetünk. A csapat telis-tele fiatallal, és vitt előre a lelkesedésünk.
Ehhez képest most a gyenge magyar bajnokságban is tucatcsapattá váltak.
Ez van. Középcsapat lettünk. Sajnos ez a realitás, a jelenlegi keret erre képes. De ne feledje el, nagyjából tíz játékost kellett nélkülöznünk: volt, akit sérülés miatt, másokkal pedig egyszer csak lila-fehér mezben, ellenfélként találkoztunk…
Hogy élik meg ezt? Téma az öltözőben, hogy barátaik egyik pillanatról a másikra a riválisnál találják magukat?
Nem foglalkozunk vele. Tudomásul vettük, hogy az MTK-nál ez a szokás, a klub évről évre fiatalít. Ez legutóbb bejött, olyannyira, hogy bajnokok lettünk, az ősszel viszont nem sikerült.
Hallotta, miket kiabáltak a szurkolók a REAC elleni, elveszett idényzárón?
Persze hogy hallottam, s bevallom, nagyon rosszulesett. Nem korrekt a drukkereink részéről, hogy nem olyan régen még tapsoltak nekünk, éljeneztek bennünket, most pedig ócsárolnak valamennyiünket. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Ha az örömben osztoztak, a bánatban is tegyék ezt.
Mit gondol, a januári felkészülést az MTK-ban kezdi meg?
Tényleg nem tudom. A nyáron hívott a Kaiserslautern, és ha akkor nem sérülök meg, talán már a Bundesliga kettőben játszom. Most nem tudok konkrét külföldi ajánlatról, pedig nagyon mehetnékem van. Szívem szerint Spanyolországban játszanék, de végül is mindegy, csak kipróbálhassam magam egy erősebb bajnokságban is. Jó, tudom, ezen az őszön nem ment igazán a játék, hét meccsen mindössze két gólt szereztem, de rengeteget voltam sérült. Azt sem tagadom, nem esett jól, hogy a tavasszal, amikor ontottam a gólokat, egyszer sem hívtak meg a válogatottba. Tudom, az élethez szerencse is kell, a debreceni Rudolf Gergely most megkapta a lehetőséget, nekem a tavasszal nem adták meg.
Azt mondja, nagyon mehetnékje van. A magyar futballközegből menekülne?
Engem nem zavar, milyen hangulat veszi körül a futballt, megpróbálok csak a játékra koncentrálni. Azt persze nem tagadom, hogy a futballistának sokkal jobb tízezer néző előtt játszania, mint néhány száz néző szeme láttára pályára lépni. A Fradi ezért is lehet vonzó, ott van lelkes, nagy létszámú szurkolótábor és pokoli hangulat, de ha választhatnék, inkább külföldre mennék.
Nagyon csalódott lenne, ha jövőre is az MTK-ban futballozna?
Erről szó sincs. Megszerettem a klubot, a családias hangulatot, s állítom, ha Kanta József és Pál András felépül, a dobogó közelében végezhetünk. Az már olyan MTK lenne, amelyet talán nem fütyülnének ki a saját szurkolói…
