Büszke az ezüstre
Tizenötezer őrjöngő szurkoló előtt lépett pástra Tokióban.
S. Kovács Ádám a 65 kilogrammosok mezőnyében jutott el a döntőig, ahol a japán származású amerikai George Kotaka várt rá. Három perc volt a világ.
„A karatéban kétévente rendeznek világbajnokságot, ami azt jelenti, hogy kétévente jut hatszor három perc az embernek arra, hogy bizonyítson – mondta S. Kovács, akinek ez a második vbezüstje. – Rengeteget készültem, és bár tudtam, gyorsan telik majd az a nap, élvezni akartam minden percét. Sikerült is, bár a döntőt igazság szerint elvezették a bírók. Elég ha annyit mondok, a végén mindenki nekem gratulált, nem a győztes amerikainak.”
Pedig Kotakának nem feltétlenül lett volna szüksége külső segítségre, volt már világbajnok, tudja, hogyan kell nyerni. Ám úgy, hogy a japán (!) bíró egy védett testrúgás után két pontot adott neki, ahelyett, hogy egyet ítélt volna S. Kovácsnak… Ezután a magyarnak nem maradt túl sok esélye.
„Nem tartom igazságosnak a vereséget, de azért az ezüstre is büszke vagyok, hiszen ritka, hogy valaki egynél többször eljusson a fináléig egy vébén. Tokióban pedig csodás volt döntőzni. Az egész város a vébé lázában égett. Megtelt a tizenötezres csarnok – ilyet még sohasem láttam karateviadalon. Amikor megérkeztünk, az emberek kígyózó sorokban várták, hogy bejussanak. Nagyon jó volt ezt látni.”
A döntőbe jutásért ráadásul egy japán versenyzővel csapott össze S. Kovács. Nem volt könnyű dolga, de a fölénye egyértelműbb volt annál, hogy a japán kihasználhassa a hazai pálya előnyét. A nézők becsületére legyen mondva, a végén a magyart ugyanúgy megtapsolták, mint saját sportolójukat.
S. Kovács számára most kis pihenő következik, majd januárban elkezdi a felkészülést a májusi, zágrábi Európa-bajnokságra, amelyet lélektani előnyből vár, hiszen a súlycsoportjában pillanatnyilag ő a legeredményesebb európai. Aztán ki tudja? Talán még egy olimpia is belefér – nem titok ugyanis, hogy a karate eséllyel pályázik az ötkarikás részvételre.
