Hajnal Tamás volt a dortmundi vezér

Ahogyan arra számítani lehe tett, a kiesés ellen harcoló Karlsruhe azonnal nekiesett a Dortmundnak, sőt a 8. percben csak Weidenfeller bravúrja mentette meg a góltól a BVB-t. Aztán hamar kidomborodott a két csapat közti, elsősorban a technikai megoldások terén jelentkező különbség, és az idő előrehaladtával át is vette a játék irányítását a Borussia – természetesen Hajnal Tamás vezérletével.

Válogatott futballistánk ezúttal is bizonyította, hogy gondolkodásban, a gyors döntések meghozatalában rendre „megelőzi” az ellenfél védőit, mi több, néhány váratlan húzással még saját csapattársait is meglepte ezen a hideg karlsruhei estén – ami persze nem az ő hibája. S minthogy a KSC egyre inkább visszahúzódott saját tizenhatosa elé, érett a dortmundi gól, amely a 20. percben meg is érkezett, méghozzá a Dortmundhoz éppen a Karlsruhétól érkező Hajnal előkészítésében: a magyar karmestert a jobb oldalon szabadon hagyták (!), mértani pontosságú beadása után pedig a védőjét és a kapust is megelőző Zidan a hálóba talpalta a labdát. Itt jegyezzük meg, hogy Hajnal sorozatban harmadik meccsén szerzett pontot, ezen rövidke időszakban két gól és négy gólpassz a mérlege, bajnoki össztermése pedig már három gól és hat gólpassz. A BVB irányítóját a folytatásban néhányszor „megtalálta” a hazai nézősereg (csaknem harmincezren gyűltek össze a Wildpark Stadionban), igaz, a félidő hajrája felé közeledve már inkább saját csapatát fütyülte ki a már-már minősíthetetlen futball láttán.

Fordulás után ugyanúgy kezdett a KSC, mint az első félidőben, és ugyanannyira eredményesen, jóllehet az egész mérkőzésen ragyogóan védő Weidenfellernek megint be kellett mutatnia egy bravúrt. A szórványos hazai rohamokat visszaverő, időnként könnyelműnek tetsző dortmundiak ráültek az eredményre, ami ezúttal kifizetődött, és győzelmüknek köszönhetően legalább szombat kora estig a tabella negyedik helyére kapaszkodtak fel.

A KSC-nél meg lassan ideje összehívni a válságstábot, mert a csapat immár hét mérkőzés óta nyeretlen.