Ezt a csapatot most lehet szeretni!

A pultos csapolni kezdte a Guinnesst, majd szomorúsággal vegyített és leplezetlen irigységgel kérdezte: „Ünnepelnek?” Furcsa fogalmai lehetnek az ünneplésről. Én például tényleg egy pint sört rendeltem, ami azért nem a hedonizmus csúcsa, ám nem úgy festett kevéssel szerda éjfél előtt a belfasti Hotel Belmont hallja, mintha ott éppen lakodalom zajlana. A magyar válogatott játékosai kisebb csoportokba verődve beszélgettek, az egyik asztalnál a szövetségi kapitány az MLSZ elnökével diskurált csendesen – ez volt az a fene nagy ünneplés.

Visszakérdeztem tehát: mégis, mire gondol, ő pedig azt felelte, könnyű nekünk, nagy futballnemzet vagyunk, ott volt például Puskás Ferenc, most meg simán legyőztük hazája legjobbjait. Merész ugrását az idősíkok között elintéztem egy legyintéssel, abba pedig nem is akartam belemenni, hogy vajon mitől is olyan könnyű nekünk. Futballnemzet létünkre 22 éve nélkülünk rendezik a jelentős futballtornákat, nincsenek világsztárjaink, amire enyhe gyógyír, hogy néhány északír, aki járatosabb a brit futballban, még egy magyar nevet ismer Puskásén kívül: Gera Zoltánét. Ugyanakkor a derék pincér mégis fején találta a szöget: Belfastban nagyon jó volt bármilyen módon is ehhez a magyar válogatotthoz tartozni. A mérkőzés előtt nem túlzottan, de azért fölényes helyi kollégák faggattak, ez ki, az milyen poszton játszik, a lefújás után pedig elismerően mutatták felfelé meredő hüvelykujjukat, és többen meg is jegyezték: nagyon jó csapatunk van, a két válogatott tudása között ég és föld a különbség. Jó volt ezt hallani, különösen azért, mert nem az udvariasság préselte ki belőlük ezeket a szavakat, a látottak alapján tökéletesen igazuk volt.

Nyilván nem is tudják mennyire, hiszen ők csak ebből a felkészülési mérkőzésből ítélhettek, mi viszont az egész őszt átgondolhatjuk. Ez a találkozó ötmeccses sorozatot zárt le, amely négy selejtezőből, valamint ebből a kilencven percből állt, és a mérleg feltétlenül pozitív. Amúgy kár lenne a belfasti összecsapást külön kezelni a többitől kizárólag a felkészülési jellege miatt, ugyanis Erwin Koeman kínosan ügyelt rá, hogy játékosai véletlenül se vegyék félvállról, és azt hangoztatta, hogy mivel sorsdöntő tétmecscsekre készülünk, a siker pedig a