Tűzoltó lett a vadászból
Lehet, Csank János nevét arany ba foglalják a zalaiak, amiért irányításával 3–2-re legyőzték a nagy rivális Haladást.
„A lefújás után tréfásan megjegyezték, biztosan az infarktus kerülgetett, amikor kiegyenlített a Hali, én viszont azt válaszoltam: jobb is, hogy így alakult – adott jelentést egészségi állapotáról Csank János, a ZTE vezetőedzője. – Így legalább elmondhatjuk, hogy fordulatos, közönségszórakoztató összecsapáson győztünk. Mostanában nem volt ekkora élményben részem, a korábbi Fradi–Újpest meccsekre emlékeztetett a hangulat.”
Bár Csank János edzői pályafutása során először került olyan helyzetbe, hogy a bajnokság közben kellett átvennie egy csapatot (emlékezzünk rá: a 10. forduló után Supka Attilát váltotta), s a szakember bizonyította, a tűzoltáshoz is ért. A számok nyelvén: míg elődje tíz mérkőzésen 11 pontot gyűjtött a kék-fehérekkel, Csank János ugyanennyit hozott össze feleannyiból.
„A magyar játékosok hallottak rólam, a külföldiek pedig érdeklődtek – árulta el az edző, milyen öltözői hangulat fogadta, mielőtt még három győzelem mellett két döntetlent ért el új munkahelyén. – Nem olyan vagyok, aki rögtön nekiugrik mindennek, a futballistáknak viszont meg kellett érteniük, hogy ha valakit kihagyok a csapatból, nem azért teszem, mert haragszom rá. Nálam nincsen megkülönböztetés, partnerként kezelem a játékosokat, s emberi hangon szólok hozzájuk.”
Nem kellett hát Csank Jánosnak meglóbálnia a vadászpuskáját, hogy nagyobb erőbedobásra ösztönözze csapatát; az is igaz viszont, hogy a zalaiaknál éppen az erőnléttel vannak gondok: „Korábban akadtak olyanok, akik úgy érezték, nem férnek bele az elképzelésekbe. Azt hitték, az edzőnek edzenek, nem készültek teljes erőbedobással, ezért leépültek. Hiába pörögtek fel, s játszottak jól most szombaton is, többen elfáradtak. Ezért van, hogy nem tudok taktikai okokból cserélni. Elfogadom, ha valaki a nyolcvanadik perc környékén elfárad, de hogy már a hatvanadiknál azt kell nézzem, ki nem bírja tovább – na, ahhoz nem vagyok hozzászokva.”
