Pechesek presztízsmeccse
Messzire mentek a pécsiek, akik már hétfőn elhagyták Magyarországot: Moszkva érintésével a még távolabbi orosz városba, Orenburgba utaztak, hogy lejátsszák soron következő euroligás csoportmérkőzésüket. A kazah határ közelében található település női csapata, a Nagyezsda négyévnyi Európa-kupás szereplés után az idén léphetett be az elitbe, azaz újonc a földrész legrangosabb vetélkedésének számító Euroligában – szemben szerdai ellenfelével, a MiZo Pécs 2010-zel, amely a sorozat életre hívása, azaz 1996 óta tagja a mezőnynek, és már a 13. idényét kezdte meg a legjobbak között. Nem túl sikeresen. Első három meccséből ugyanis csak egyet nyert meg, pedig százszázalékos teljesítménnyel is állhatna – a második fordulóban ugyanis csak hosszabbításban kapott ki idegenben a Besiktastól, míg a harmadikban egyetlen dobáson múlt a Kraków elleni meccs, de sajnos az utolsó pillanatban elpártolt a baranyaiaktól a szerencse a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Jellemzi Fortuna hozzáállását, hogy e két összecsapást összesen hárompontnyi különbséggel veszítette el Fűzy Ákos csapata.
No de most, ami a pechsorozatot illeti, „emberére talált” a MiZo, ugyanis a Nagyezsda egyet sem nyert meg eddigi három euroligás ütközete közül, sőt neki is van már egypontos hazai veresége (az orenburgiaknak is a krakkóiaktól…), meg mellette egy hárompontos idegenbeli is (ezt a spanyol Halcón Avenidától szenvedte el). Szóval van mit javítaniuk a bizonyítványon a dél-oroszoknak is, akik a hét végi bajnoki vereségük után edzőt váltottak – épp a Rátgéber László vezette Szpartak Moszkva ellenében szaladtak bele egy nem is annyira nagy zakóba (89–70). Az ember azt gondolná, Európa deklaráltan legjobb csapata ellen ennyi belefér, de úgy tetszik, mégsem mindenhol.
A három euroligás kudarc mellett összeszedett második bajnoki vereség után megmozdult a kispad, és ezután a játékosok sem érezhetik magukat biztonságban. Különösen igaz ez az idegenlégiósokra, akik között két olyat is találni, aki már megfordult Magyarországon is hoszszabb ideig: Albena Branzova éppen Pécsen és Sopronban alkotott maradandót, Zsanna Gorogyeckaja pedig Kecskeméten. A Mecsekalján sincsenek elragadtatva minden külföldi produkciójától – leginkább az amerikai Kelly Mazzante betlije fájó (főleg a 0/16 a triplavonalon túlról…), különösen annak tükrében, hogy a posztján magyar kolléganői sem mutatnak stabil jó formát. Talán majd szerdán.
