Együtt – a másikért is

„Nyolc óra hatvan perckor ta lálkozunk” – hangzott az előző napi utasítás Fritz Sdunektől, az Universum Box-Promotion főedzőjétől. Erdei Zsolt és Balzsay Károly pedig percre pontosan kilenckor megjelent a tréningen. Volt már idejük megtanulni, mit takar a trénerük által szabadalmaztatott időszámítás. Pontosabban a legenda szerint Madárnak volt némi köze a bevezetéséhez is.

„Bár most már nehezen hiszem el, állítólag Madár egy ideig küszködött a német nyelvvel, és kicsit keverte a számokat meg az időpontokat. Sdunek azóta is piszkál bennünket az ilyen őrültségeivel. De már furcsa lenne, ha mindent normálisan közölne” – mondta a ma még

csak világbajnokjelölt Balzsay. Ugyanakkor a január 10-ig hátralévő időt mindketten a „hagyományos” számítási mód szerint kapásból mondják: „Még tíz hét!” Ennyi idő van hátra addig, hogy reményeik – és reményeink – szerint először legyen egyszerre két magyar világbajnok jegyzett világszervezetnél. A WBOnál (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyban Erdei már 2004 januárja, a Júlio César González elleni lélekemelő győzelme óta uralkodik (és a tizenegyedik címvédő összecsapására hangol), míg Balzsay az orosz Gyenyisz Inkin ellen élete első vb-címmeccsére készül.

És ez csak további pikantériát ad a két magyar felkészülésének. „Várj egy kicsit, menjünk arrébb, és ki ne mondd a nevét, mert itt áll mellettem az edzője!” – kezdte például beszélgetésünket Erdei, mintha legalábbis a hidegháborús időkben lennénk, amikor a szovjetek katonai titkokat akarnak lopni Nyugatról. De lopásról, hadititkokról szó sincs, legalábbis a magyarok szerint. „Más időpontban edzenek, legfeljebb az öltözőben találkozunk – árulta el Balzsay. – Akkor jönnek csak be a nagyterembe, ha erősítenek, ha szakmáznak, a kicsibe mennek.”

A kisebb terem az Universum egyik közelmúltbeli újítása, éppen azért, hogy az esetleges belharcoknál még csak fel se vetődjön az „ipari kémkedés” lehetősége. Persze a termet belülről régen látó érdeklődők más érdekességekkel is találkozhattak. A kényelmes lelátórész eltűnt, helyét kondigépek (illetve a magyarok szóhasználata szerint kínzókamra) vették át, az egy helyett már két futószalag üzemel, és pillanatnyilag a jelenlévők létszáma is erősen közelíti a terem befogadóképességének felső határát.

„Gyors egymásutánban lesz három gála, és sokan úgy érzik, most kell behozniuk lemaradásukat – mondta Balzsay. – Sokan vannak, de ez most még elviselhető. Amikor meg nekünk jön majd a legfontosabb rész, szerintem kevesen leszünk. Rajtunk kívül kevés olyan őrült van, aki karácsonykor nem degeszre eszi magát, hanem tréningezik. Nem baj, én ráérek január tizedike után is belakmározni.”

Addig meg maradnak a Sdunek-féle gyötrelmek. Éhgyomorra „érkezett” a 6.4 km-es futás, aztán a két barát átöltözött, félrevonult mesterével, aki vázolta nekik a januárig rájuk váró programot. „Amikor megjöttünk, megölelgettünk mindenkit, aztán egy időre odalett a jókedvünk – jelentette ki a Kovács István és Erdei Zsolt után harmadik magyarként WBO-övre vágyó Balzsay. – Beleszagoltunk a munkába. Azért így, hogy tíz hetünk van, nem olyan vészes az egész, ha mondjuk csak nyolc lenne hátra, tuti, hogy stresszelném magam. Kíváncsian várom, hogyan telik az első két hét. Szerintem fokozatosan jövünk majd bele, nem fogunk totyogni, de kapkodni sem.”

A totyogást eleve kizárja, ha egymással kerülnek szembe a gyakorlások során. Bár a kesztyűzéseknél nem találkoznak, csak váltják egymást, a ráhangoló időszakban a páros gyakorlatokat egymással végzik. Ütnek-védenek, ha kell, megfordítják alapállásukat (Erdei normál, Balzsay fordított alapállású), a lényeg, hogy ne csupán magukat, hanem barátjukat is húzzák előre.

Mert hiába egyéni sportág a boksz, csapatban néha sokkal könnyebb eredményt elérni.